Egy epilepsziát okozó démon rajzára bukkantak egy ókori asszír agyagtáblán
2020. január 10. 18:55 Múlt-kor
Egy epilepsziás rohamokért felelős démon ókori ábrázolását fedezték fel egy 2700 éves asszír agyagtáblán. A Koppenhágai Egyetem asszirológusa, Troels Pank Arbøll a berlini Vorderasiatisches Museum (Előázsiai Múzeum) gyűjteményéből vizsgált egy ékírásos táblát, amikor felkeltette figyelmét a rajta található különös alak. A démont szarvakkal, hosszú farokkal és villás nyelvvel ábrázolták.
Az agyagtábla egy ördögűzéssel foglalkozó család gyűjteményéből származott, akik Kr. e. 650 körül éltek Assur városában, a mai Észak-Irakban. Arbøll azonban valószínűnek tartja, hogy a démonábrázolást egy jóval régebbi szövegből másolták.
A táblán található szöveg ékírással készült, amely a világ egyik legrégebbi írásformája – először Kr. e. 3000 körül használták a sumer nyelv rögzítésére. Az Arbøll által vizsgált újasszír nyelvű leírás a rángások és más önkéntelen izommozgások – összefoglaló nevükön „bennu” – gyógymódjairól szól.
A „bennu” tüneteit a mai kutatók az epilepsziával azonosítják, az ókori asszírok hite szerint azonban démoni megszállás okozta.
„Én voltam az első, akinek feltűnt a rajz, annak ellenére, hogy a szöveget évtizedek óta ismerik a kutatók” – mondta Arbøll, „tehát nem vehető könnyen észre a tábla károsodása miatt, hacsak az ember nem tudja, hogy ott van.”
A Journal de Médecines Cunéiformes című, az ékírásos orvosi leírásokkal foglalkozó tudományos szaklapban publikált tanulmányában Arbøll azt írja, a lény „görbe szarvakkal, kígyónyelvvel és talán hüllőszerű szemmel is rendelkezik (…) A lénynek hosszú farka is van, a bal lába mellett.”
A dán tudós, miután észrevette az ábrázolást, a következő hónapok során meg tudta állapítani fennmaradt körvonalait, amelyeket több helyen megszakítanak az agyagtábla repedései.
A szöveg szerint a lény egy démon, amely a mezopotámiai holdistenség, asszír nevén Szín (avagy Szuen, sumer nyelven Nanna, illetve Enzu) akaratából hozza a „bennut” az emberekre.
Az ókori asszírok úgy tartották, az epilepszia az őrület egyik formája, és hogy mindkettő a holdistenséghez köthető. Ez az ókori gondolat széles körben elterjedt a különféle kultúrákban, olyannyira, hogy számos nyelven ma is előfordul az őrültek „holdkórosként” való megnevezése.
Az ékírásos agyagtáblákon a rajzok meglehetősen ritkák, és a démonábrázolások ezek közt is elenyésző számúak.
„Ez a konkrét rajz magát a démont ábrázolja, más hasonló ábrázolásoktól eltérően, amelyek a gyógyítási szertartás során elkészítendő, a betegséget eltávolítani hivatott figurát mutatják be” – mondta el Arbøll.
Az ókori asszírok nem tettek különbséget a varázslás és a gyógyászat között, így a mai értelemben vett orvosi beavatkozások, illetve a gyógyírok bevitele rendre szertartások és ráolvasások kíséretében történt.
A kor orvosai a tábla szövege szerint a „bennut” úgy kísérelték meg gyógyítani, hogy a beteg nyakába egy bőrből készült talizmánt akasztottak, majd különféle gyógyírokat izzó széndarabokon perzseltek, és a keletkező füstöt a betegre irányították – mondta el a kutató.
„Ritkábban keverékekkel is találkozunk, amelyeket el kellett fogyasztani, illetve kenőcsökkel, amelyeket külsőleg kellett alkalmazni” – tette hozzá Arbøll.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
