Egészen mostanáig lappangott Aba-Novák Vilmos feleségét ábrázoló remekműve
2016. november 2. 13:18 Rum Attila
Aba-Novák Vilmos 1927 februárjában részt vett a budapesti Ernst Múzeum, sorrendben nyolcvannyolcadik, tárlatán. A csoportkiállítás alkalmával Aba-Novák a nagytermet kapta meg, míg a többi négy művész, a kisebb helyiségeken osztozhattak. A főhelyen bemutatott huszonnégy festmény, mely az elmúlt két év művészi termésének legjava volt, véglegesen megalapozta Aba-Novák hírnevét.
A művek nagy része a családi boldogság, a felhőtlen társas lét pillanatainak személyes hangú megörökítése. Egyik kritikusa a következőket írta ekkor: "Aba-Novák Vilmos egyik legérdekesebb tagja ennek a csoportnak. Útja már meglehetősen különvált a többiekétől, ő a legegyénibb és a legmerészebb. Izzó színeket áraszt vásznaira, amelyek szinte felforró erővel, égő felületeken lökik ki a formát." (Mariay 1927.) A kiállított képek között 1925 és 1927 között, Felsőbányán és Zugligetben született művek szerepeltek. Az egészen mostanáig lappangó Olvasó nő e zugligeti képek egyik leggyönyörűbb darabja.
Az Olvasó nő a művész feleségét, Vulkovic Katót és az Aba-Novák körül gyülekező művésztársasághoz tartozó Mattioni Eszter festőnő egyik kedvenc dobermannját ábrázolja. Aba-Novákék még 1924-ben költöztek az addigi lakásukként szolgáló, pár négyzetméternyi pesti mosókonyhából, a budai Zugliget egyik hangulatos kiskocsmájának melléképületébe. Aba-Novák több remek képen is megörökítette a Csillagvölgyi út 3-as szám alatti vendéglő kertjét és az azt gyakran benépesítő művésztársaságot. Így kerülhetett a képbe Mattioni dobermannja, mely Aba-Novák több, ezekben az években született festményén is feltűnik.
A festőnő így emlékezett erre az időszakra: "Már egészen fiatalon, [...] kellemes időtöltés és kikapcsolódás volt a kollégákkal a világ dolgairól való eszmecsere, fesztelen diskurzus. Leginkább összeverődött a társaság az Aba-Novák Vilmosék megrendezte szilvesztereken. Erre az eseményre szinte egész éven át készültünk. Aba-Novákék akkoriban Zugligetben, egy öreg vendéglő oldalszárnyában éltek, ahol Kató, a feleség vaskályhán sütötte a hurkát, mi pedig ródliztunk a 28 fokos hidegben. Később budai, mostmár nagy műtermes lakásukban érdekes, intellektuális kisugárzású társaság gyűlt össze: a képzőművészek mellett írók, színészek, másfajta bohémek." (Mattioni 1990.) Visszatérve az Olvasó nőre, bár az életből ellesett pillanatot mutató festményen az 1927-es évszám olvasható, mutatkozik némi, de csak látszólagos ellentmondás a dátum, a kép kiállításának időpontja és a látható jelenet között.
Aba-Novák 1925-ben elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság ötmillió koronás utazási ösztöndíját, melyet a következő év első felében váltott be, körutat téve Itália, Svájc és Franciaország érintésével. Az 1926-os év második felében viszont már bizonyosan Budapesten tartózkodott, ezért készülhetett olyan sok zugligeti témájú festmény ebben az időszakban. Az Olvasó nő ötlete, első változata és java része biztosan ekkor, 1926 nyarán-őszén született; feltehetően csak az utolsó, befejező ecsetvonások miatt kerülhetett rá az 1927-es dátum. Az egészen kimagasló kvalitású képen, Aba-Novák egyenrangú fontosságot tulajdonított a fénytelített színek és plasztikus formák egyensúlyának. A virtuóz ecsetkezeléssel pedig mesteri módon fogta egységbe a kompozíciót. A mű egyik legközelebbi analógiája, az ugyancsak 1927 februárjában bemutatott, szintén az előző, zugligeti nyáron készült Borlopó című remekmű.
A festmény a BÁV 69. Művészeti aukcióján kerül kalapács alá november 10-én a MOM Kulturális Központban 12.000.000 forintos kikiáltási áron.
További információ: www.bav.hu/aukcio