Nagyon hamar a biciklisek népszerű célpontjává vált a Városliget
2024. október 7. 15:05 Múlt-kor
A gyakran megterhelő nagyvárosi életben üdítő színfoltot jelentő parkokban számtalan sportolni vágyó ember találhat ideális helyszíre. A manapság magától értetődőnek számító szabadidős kikapcsolódás azonban nagy utat tett meg, amíg a városlakók hétköznapjainak részévé vált. Nem történt ez máshogy a budapesti Városligetben sem. Persze a világ egyik első közparkjában ez a fejlődés is nagyon hamar megindult.
A téli sportok közül a korcsolyázás különféle szakágai honosodtak meg a befagyott tavon, majd később a műjégen. Az év többi szakában a lovaglás, kerékpározás és a különféle labdajátékok hívei is gyakori látogatói voltak a régi Városligetnek, bár versenyeiket nem itt rendezték, hanem másutt, a szabályoknak megfelelően kiépített pályákon.
Általában a nőknek, különösen pedig a fiatal, házasság előtt álló lányoknak a 19. században nem volt illendő a fizikai erőkifejtést igénylő és illetlen mozdulatokkal járó sportolás. A sport férfiak által uralt világán az első rést a korcsolyázás ütötte.
A városligeti Műjégpálya 1930-ban (forrás: Fortepan / Fortepan)
A magyarországi női sport bölcsője pedig a városligeti korcsolyapálya lett. A nők megjelenését a jégen a legkényesebb ízlésű erkölcscsőszök sem kifogásolták, hiszen a hölgyek divatos ruhákban, kifogástalan eleganciával siklottak fel-alá.A városligeti korcsolyázás társasági esemény lett, miközben a sportos mozgás szabadságát nyújtotta mindazoknak, akiket ettől a társadalmi szokásrend hosszú ideig eltiltott.
A nem sokkal később a Ligetben is megjelenő kerékpár volt az első technikai sport, amely nem az arisztokráciától, hanem a nagyvárosi polgárságtól indult máig tartó diadalútjára. Kezdetben persze a kerékpározástól is sokan idegenkedtek. Ám rövidesen rendkívül népszerű biciklis célpont lett a Városliget, hiszen a zötyögős belvárosi utaknál sokkal kellemesebb volt a kerékpározás a gondosan elegyengetett sétautakon.
Városligeti-tó a Műjégpálya épületével, háttérben a Szépművészeti Múzeum, 1926. (forrás: Fortepan / Fortepan)
Az 1867-es kiegyezés utáni években megélénkült a lovassport is a magyar fővárosban. A 19. századi pesti főúri palotáknak természetes tartozéka volt az istálló és a kocsiszín az udvaron, hiszen a hátaslovak és a különféle alkalmakhoz illő kocsik az arisztokrata családok mindennapi közlekedési eszközének számítottak.
A palotaudvaron tartott lovakat rendszeresen járatni kellett, erre pedig kiváló terepet kínált a belvárosból könnyen elérhető és egyre rendezettebb Városliget. A sétalovaglás mellett ügetőversenyeket is tartottak: a 2350 méternyi városligeti pálya – a környezet adottságai miatt – szokatlanul kanyargós volt, így a lovak gyorsasága mellett a hajtók ügyessége is nagyban befolyásolta az eredményt.
Nagyverseny előtti parádé a lóversenytéren, 1912. (forrás: Fortepan / Schmidt Albin)
A Városligetből rajtolt el – az ügetőversenyek meghonosításával egyidőben – a lovassport egy újabb szakága: a távhajtás. 1891-től 20, 40, 100 kilométeres versenyeket rendeztek kettes és négyes fogatok számára.
A távhajtók ezekben a kezdeti években a Stefánia útról indultak, amely ideális találkozóhely volt a versenyfogatok és az előkelőségekből álló közönség számára. A hajtók, egy-egy bíróval a kocsijukon, Pestet elhagyva, a Gödöllő környéki országutakon tették meg a kijelölt távot, majd visszatértek a fővárosba, a Stefánia úton kijelölt célig. (x)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
