„Dzsingisz nem volt megátalkodott fickó, csak rossz volt a sajtója”
2024. november 25. 18:05 Múlt-kor
Birodalom születik
A nomádok a letelepedett népeket alacsonyabb rendűeknek tartották, de a megvetés kölcsönös volt. A szomszédos civilizált kultúrák kegyetlen, barbár vadállatokként tekintettek a nomádokra.
Miután Dzsingisz kán fia, Dzsocsi 1207-ben leigázta a mongol pusztáktól északra fekvő erdőségek törzseit, a mongol hadak 1210-ben a Tangut Birodalom (Nyugati Hszia) uralkodóját is behódolásra kényszerítették, első alkalommal elismertetve ezzel felsőbbségüket egy letelepedett nép felett.
Bár a mongoloknak eleinte gondot jelentett a számukra ismeretlen erődítmények elleni harc, a kínai mérnökök segítségével hamarosan megismerkedtek a fejlett ostromtechnika módszereivel, amelyet sikeresen alkalmaztak ellenségeikkel szemben. Miután 1211-ben a karlukok és az ujgurok is behódoltak a hódítók előtt, Dzsingisz kán az észak-kínai Csin-dinasztia ellen fordult. 1215-ben elfoglalta a fővárost, Csungtut (a mai Pekinget), majd a közép-ázsiai Karakitaj Birodalmat is meghódította.
Mongol csapatok ostromolnak egy erődítményt a perzsa Rasid al-Din által készített A török törzsek és Dzsingisz kán dinasztiájának története című 14. századi műben
Következett az élénk kereskedelmi tevékenységet folytató muszlim Hvárezmi Birodalom elleni hadjárat, melynek során a mongolok hatalmas vérontást rendeztek. 1218-ban az Otrar városában szolgálatot teljesítő hvárezmi helyőrség több száz, a mongolok megbízásából eljáró kereskedőt gyilkolt meg. Bár Dzsingisz kán felháborodott a történteken, az események tisztázására eleint csak követeket küldött a hvárezmi uralkodóhoz, aki azonban lefejeztette egyiküket.
Dzsingisz bosszúja kegyetlen volt. 150-200 ezres serege porig rombolta városaikat, a lakosság nagy részét pedig lemészárolták. Az áldozatok kivégzésekor nem a legelegánsabb módszerekhez folyamodtak: sok esetben kitépték a szívüket, de a gerincek kettétörése is bevett szertartásnak számított.
Dzsingisz kán utolsó nyugati hadjáratával 1223-ban a Kalka folyó mellett megsemmisítette az egyesült kun-orosz sereget, behódolásra kényszerítve ezzel a kelet-európai sztyeppe népeit is.
Az idős mongol vezér hiába kérte a Csüan-csen (Teljes Tökéletesség) nevű taoista szekta bölcs vezetőjét, Csang Csunt, hogy árulja el neki a halhatatlanság titkát, nem kerülhette el végzetét. 1227 augusztusában, a rebellis Nyugati Hszia ellen vezetett hadjárat során – a legújabb kutatások szerint feltehetően pestisben – elhunyt.
A legenda szerint miközben testét szülőföldjére szállították, a mongol katonák mindenkit kivégezek, aki az útjukba állt. A kán sírjának helye ma is ismeretlen, de a mongolok ezt a legkevésbé sem bánják, úgy tartják ugyanis, hogy széthullana a nemzet, ha megtalálnák Dzsingisz testét.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
