Dühös levelet írt a Titanic megvesztegetéssel vádolt utasa
2015. január 15. 11:53
"Úgy tűnik, nem helyesen cselekedtünk azzal, hogy meg akartunk menekülni!" - fakadt ki egy levélben az a brit arisztokrata asszony, akit azzal vádolt a sajtó, hogy férjével lefizették a mentőcsónakjuk személyzetét (akik mindössze 12 embert engedtek beszállni a 40 főre tervezett hajóba), hogy evezzenek gyorsabban, messze el a süllyedő Titanictól és a bajba jutottaktól.
Lady Lucile Duff-Gordon arisztokrata származású divattervező egy 1912 májusában íródott, s most elárverezésre kerülő levelében arra panaszkodott, hogy a katasztrófa vizsgálata során micsoda "gyalázatos bánásmódban" volt részük a brit sajtó miatt. Duff-Gordon és férje azon szerencsések közé tartozott, akik túlélték a katasztrófát mégpedig abban a - bulvárlapok által "pénzes csónaknak" nevezett - mentőhajóban, amelyben csupán egy tucatnyi ember tartózkodott, miközben negyven fősre tervezték. A szóbeszéd szerint az asszony férje lefizette a személyzetet, hogy gyorsabban evezzenek el a süllyedő óceánjárótól.
"Úgy tűnik, nem helyesen cselekedtünk azzal, hogy meg akartunk menekülni! Szégyenletes!" - fakadt ki egyik barátnőjéhez írt levelében. A különleges dokumentum eladását szervező brit aukciós ház szerint a levél is a részét képezte a katasztrófát elemző vizsgálatoknak, amelyek során beidézték a gazdag házaspárt is. Ők voltak egyébként az egyetlenek, akiket az utasok közül meghallgattak.
Annak ellenére, hogy Duff-Gordonékat szétszedték a korabeli lapok, a vizsgálat végül tisztázta őket azon vádpont alól, miszerint lefizették a legénységet, hogy ne induljanak további hajótöröttek keresésére. Érdekes módon azt állapították meg, hogy még több utas felvétele a mentőcsónak felborulásával fenyegetett volna. "A Titanic előkelő utasait nézve meglehetősen ritkán fordul elő, hogy egy ilyen kivételes tartalmú levél bukkanjon fel, amelyet nem sokkal a tragédia után írtak" - magyarázta Bobby Livingston, a vásárlást lebonyolító RR Auction megbízott szakértője.
A divattervezéssel foglalkozó Lady Duff-Gordon hírnevét nem egyszerűen divatos ruháinak, hanem a marketingban való jártasságának is köszönhette. Az arisztokrata asszony Lucile márkanéven forgalmazta ruháit, s ő volt az első tervező, aki felhasználta a hírességeket, hogy minél szélesebb közönség ismerje meg a termékeit. Ennek érdekében még húgával, a regényíróként, valamint filmproducerként tevékenykedő Elinor Glynnal is együttműködött.
Lady Duff-Gordont később feleségül ment egy skót nemeshez, a vívásban olimpiai aranyat szerző Sir Cosmo Duff-Gordonhoz. A századfordulón, valamint a tízes években hatalmas befolyásra tett szert, s gazdag vevőkörének tagjai egymás kezéből kapkodták ki ruháit. Amikor kitört az első világháború, az igények megváltoztak, s a szolid elegancia lett úrrá, amihez Lucile tökéletesen alkalmazkodni tudott. A potenciális vevőkörét is kiegészítette, beengedve a hétköznapi embereket.
Jól jellemzi kiváló helyzetfelismerési képességeit, hogy 1916-ban szerződést kötött a Sears, Roebuck & Co. csomagküldő szolgálattal, ezt követően a 25-40 dollár (mai árfolyamon 135-240 ezer forint) összegű ruhái már a tengerentúlon is gazdára találhattak. Az 1863-ban született Lady Duff-Gordon még a húszas években is alkotott, azonban az üzleti értelemben vett utódlásról nem gondoskodott, így a divatmárka a tervezőnő 1935-ös halálát követően eltűnt, ám 2005-ben ükunokája jóvoltából ismét feléledt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
