Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》
Don-kanyar 80: fejezetek egy szemtanú naplójából XIII.

Don-kanyar 80: fejezetek egy szemtanú naplójából XIII.

2023. január 24. 07:18 Múlt-kor

<

II.

Novij Oszkolban, a  félelmek városában nézték a szolgálatos katonák a kis „csodát”, egy ép, és teljes hadrendben vonuló századot!

Egy katona kérdezte:

–Hová vonultok?

A 3. szakaszból fagyos humorral kiáltotta ki valaki:

–Haza!
–Magyarországba?
–Igen! Az a hazánk!

A kérdések elhaltak.

Elhagytuk a várost, elhagytuk az Oszkolt, elértük a dombokat, melyek lezárták a folyó alacsony völgyét. Ezeknek a domboknak a tetején vezetett tovább az út.

A menetirányt, és a tempót szabályozó tiszt, Kövér Endre zászlós leállította a menetet. Hívatott.

Előttünk egy 100, 150 méter hosszú lejtőn vezetett enyhe, és meredekebb szakaszokkal az út fel a dombtetőkre. Már csak a hó világított, sötétség feküdt a tájra.

A fogatokat fél-fél szakasz állta körül, s kezdetét vette egy küzdelmes munka: a megterhelt szánoknak a tetőre való juttatása!

A meredekebb részeken siklottak a lovak, elestek, a hám lefordult róluk. Zavari minden lóhoz egy-egy katonát rendelt, megfogni a kantárt a zablánál, hogy az állatokat fékezzék az elesésnél, segítsenek talpraállásuknál.

Egy kemény órát vett igénybe, míg minden jármű a tetőre került. A katonák kifújták magukat, én is megnyugodtam. Elindultunk!

Egyenletes tempót reméltem. A talpak alatt ropogott az utat fedő hó- és jégréteg. Akik keményen dolgoztak, még nem érezték az éj komisz hidegét, s ha jó tempóban megyünk, talán átvészeljük a fagyás nélküli vonulást.

Szótlanul róttuk az utat, ment mindenki az előtte lévő után. Irányt adott a menetzaj, melyet ezer hangszerrel sem lehetne imitálni! Néha-néha megcsúsztak a szának, ilyenkor visítottak a szántalpak. Erősödött a hideg, sűrűsödött a köd!

A lélegzetünkből kicsapódó pára zúzmara alakjában ruházatunkra rakódott, melyek lassan fehérré váltak. A lovak nyakát, szügyét, sörényét is fehérre festette a hideg. Az éj kegyetlen fegyvereivel nem csak a testet, hanem a lelket is támadta, hogy elüsse belőle az akaratot. Éreztem, hogy a haladás lassúbbodott!

Feszülnek az inak, merevednek a bokák a fagyos bakancsokban. Gomolyog a tejfehér köd, egyes szakaszokon méternyire sem látunk. Szemünk állandóan meg van feszülve, úgy nézünk, figyelünk, hogy az előttünk menőbe bele ne ütközzünk. Félek, ha egy-két ló kidűlne, mi lenne a rakománnyal?

Nem érzékelem, hogy a lejtőtől hány kilométert tettünk már meg? Ötöt semmiképp! Talán négyet! Hol van még Veliko Mihajlovka? Csak ránk ne lőjenek!

A hajtók a szánok mellett gyalogolnak, nem bírják ülve a hideget! Még nem fáradok!

A tetőkön már egy órája megyünk, de miért nem jelez a biztosító őrs? Csakhamar hozzájuk értünk.

Nézem a rajparancsnokot. Pongyola magatartású, kezén nincs kesztyű! Gyanúm támadt, hogy a tizedes többet ivott a saját szeszadagjánál! Elborította agyamat a düh arra a gondolatra, hogy meglopta bajtársait!

–Meglopta a katonákat? Berúgott! – kiáltoztam.
–A tizedes úr mindig ivott, míg jöttünk! Itt megállított bennünket, és azt mondta: Nem megyünk tovább! – hadarta az egyik katona.
–Magát itt lőné agyon Lóskay ezredes úr! Én ezt nem teszem! De lefokozom, és kiköttetem ezért a bitangságért de úgy – fordultam Zavarihoz –, hogy szarja össze magát! A géppisztolyt azonnal vegye el tőle, őrmester! Rajparancsnok tovább nem lehet!

Folytatódott a menet! A katonákat lehangolta ez a szokatlan epizód, és a mind gyötrőbben maró hideg!

Nézem az órámat, 10 órát mutat! Kövér zászlós úr jelezte, hogy még 10 kilométernyi út állhat előttünk.

–Gyorsítani kell a menetet, s akkor két óra erre elég lesz!

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Don-kanyar 80: fejezetek egy szemtanú naplójából XIII.

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra