Don-kanyar 80: fejezetek egy szemtanú naplójából IX.
2023. január 20. 10:42 Múlt-kor
II.
Délelőtt 9 órakor ismét parancs érkezett!
A parancsot az új zászlóaljamtól kaptam. Ennek értelmében meg kellett szállnom a Belenkája pataktól északra eső részt, a vasúti töltést felhasználva a védelemre való berendezkedésnél. A védelmi vonal mintegy 400 méter széles lett!
A szakaszok délután 2 órára beásták magukat a hóba. A hógödröket futóárkok kötik össze. Elkészültek a kilövőállások is. Jelentést küldtem a zászlóaljhoz 13 órakor:
„A kijelölt terepszakaszt a század megszállta, a védelemre berendezkedett!”
A nap hátralevő részén a katonák a tereppel ismerkednek. A vasúti töltés tetejéről messze el lehet látni keletre. Száz, meg száz tankágyú dörög! Tüzek füstindái az egekig oszlopolnak! A látvány félelmetes!
Első éjszakáját töltötte teljes egységében a század a szabad ég alatt. Hógödrökben! Az éjjel 30 fokos hideg volt! A katonák fáztak! Az őrök közül egyesek alakokat láttak futkározni a ködben. Rémképeket láttak!
A puskák závárzatai befagytak. Pokrócok alatt kell éjjel tartani azokat! A bakák „pótasszonynak” nevezték el a puskát.
Háttérben nem messze, a parancsnokság épülete látszik. Olyan az érzésünk, hogy még itthon vagyunk!
Bementem a parancsnokságra, hogy telefonon híreket szerezzek. Érdemleges hír nincs! Nyugtalanak vagyunk! A hadseregünkről akarunk híreket hallani. Híreket kapni.
Szánon bementem Kövér Endrével Novij Oszkolba. Szét kell néznünk, mi van ott?
Jöttek, jöttek a kolduskatonák! A fagyottak, az erőtlenek, a vánszorgók nem kellettek Lóskaynak. Működik a gyűjtőcsoport! Az erősebb katonákat kiválasztják, nem mehetnek tovább. Átadják őket a karhatalmistáknak!
Azok továbbítják az embereket azonnal a város védelméhez szervezés alatt álló alakulatokhoz. Meg az északon, és délen működő osztagokhoz.
Kegyetlen eszközök kényszerítik az apatikus bakákat az engedelmességre. A parancsok vonakodó teljesítéséért is felkoncolás jár!
Egy csendőrcsoporthoz érkeztünk. Magukból kikelve ordibáltak az odaérkező katonákra. Az öltözet, és a görnyedt testtartás miatt. Akiket kiválasztottak, durva szavakkal utasították:
–Kilépni! Mars! Megtanítunk az elfelejtett fegyelemre!
Ezek a vezényszavak az elgyengült gerinceket eltördelték!
Másik csoporthoz közelítettünk. Nézzük a piszkos munkát.
Két német altiszt ment el mellettük, látták a menekült bakákat, hallották a kiabálásokat. Tisztán hallottam, amit az egyik mondott: „Scheiss Volk!” [Szar nép!]
Pozíciónkon Kubinyi jelentette, hogy a belij kolodesi őrsnél jó a hangulat, az út eltorlaszolását jó zárnak lehet nevezni.
–A szakaszvezető?
–Magabiztos!
Telefonáltam a városba, hogy van-e valami újabb hír? A zászlóaljam elhagyott épületébe telepítették a telefon központot.
Hírek helyett az őrmester ezeket sápítozta:
–Semmit sem tudok, hadnagy úr! Azt mondják, hogy a város előtt vannak az oroszok! Szervezik és küldik a századokat a védelembe! Lóskay ezredes úr csinál itt mindent! Már németek is vannak a városban, hadnagy úr!
Hitvány információk!
Késő este csapatok érkeztek védelembe. Elhelyezkedési támpontjaikat még nem ismerem.
Erdélyi Béla hadnagy egyik ekkortájt írt, cím nélküli verse:
Jó lenne szabadulni innen,
öli fejemet a gond meg a fájdalom.
De bakáim lőnek, reményeik a
győzelmek felé nőnek, mindenkit
belső tüz éget, én is tüzelésre
kapom fegyverem, ezt kell tennem,
és hitvány gondjaimat elüzöm!
Ti havas harci árkok, ti vagytok
forró leheleteinktől most enyhe
lakások. Ideje lenne már kilépni
a veszélyes partokra és kódorogva
menni, menni, – keresve a multam
gondterhelten, – amit e harctéren elvesztettem.
1943. január.
A „Novyj Oszkoli” csaták.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
