Deportálni kellett Németországból a „csendes Beatle”-t, George Harrisont

2023. november 29. 09:50 Múlt-kor

Harrison, akárcsak a Beatles többi tagja, Liverpoolban született és nőtt fel. Zene iránti rajongása már korán megmutatkozott, amiben családja kezdettől támogatta. Élen járt ebben édesanyja, aki családi beszámolók szerint már terhessége idején is a Radio India szitár- és tablámuzsikáját hallgatta, hogy megnyugtassa a magzatot. A fiúiskola, ahova Harrison járt, ajánlott ugyan zenei képzést, de George-ot lehangolta a gitár hiánya a kínálatból.

A rock and roll iránti érdeklődése is egy gyerekkori élményhez köthető: tizenhárom évesen biciklizés közben egy közeli házból Elvis Presley Heartbreak Hotel című számának hangjait hallotta kiszűrődni, ami megvilágosodásszerűen hatott rá. Iskolai könyveiben, füzeteiben innentől gitárok rajzai jelentek meg, és még ebben az évben (1956-ot írunk) megkapta apjától első gitárját. Az iskola felé tartó buszon találkozott Paul McCartney-val, akivel gyorsan egymásra találtak zene iránti rajongásukban.

A Beatles korszaka

A Beatles az 1950-es évek USA-ból átszivárgó brit divathullámának, a rögtönzött hangszerekre építő és különféle zenei stílusokat vegyítő skiffle-mozgalomnak a hátán indult el. John Lennon barátaival és iskolatársaival alapította meg a The Quarrymen nevű skiffle-csoportot, amiből aztán 1960-ra alakult ki a Beatles. Még ebben az évben lehetőségük nyílt fellépni két hamburgi klubban, de a turné a vártnál hamarabb ért véget, ugyanis Harrisont a hatóságok deportálták, mivel túl fiatal volt ahhoz, hogy éjszakai mulatókban játsszon.

1964-re a zenekar világhírű lett, és Harrison elnyerte a „csendes Beatle” jelzőt, aminek története egy amerikai turnéhoz köthető: a torokgyulladásos Harrison orvosi tanácsra a lehető legkevesebbet beszélt, a hátteret nem ismerő sajtónak pedig szemet szúrt a gitáros szűkszavúsága, ezért ráragasztotta a becenevet.
Harrison jelentősen befolyásolta a Beatles mentalitását és zenei fejlődését is. Albumonként átlagosan két számot írt az együttes számára, és ezekben indiai és más ázsiai eredetű hangszereket, motívumokat szerepeltetett. A kísérletezésbe bevonta a teljes zenekart: a Rubber Soul és a Revolver című albumokon szitárt, tamburát és tablát is használtak olyan számokban is, amelyeket alapvetően nem Harrison írt.

A keleti kultúra és vallások iránti érdeklődése 1966-ra kezdte eltávolítani a Beatles-től: a Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band albumon egyedül a Within You Without You című szám köthető hozzá, amelyet egyedül írt és vett fel. 1967-re megismertette a zenekart Maharisi Mahes indiai jógi transzcendentális meditációs mozgalmával, amelynek indiai elvonulásain több alkalommal is részt vettek. 1970-re azonban a tagok közötti feszültségek kezelhetetlenné váltak, és a Beatles feloszlott. Harrison ezután szólókarrierbe kezdett, melyet megszakításokkal 1987-ig folytatott. 1988-ban Bob Dylannel és másokkal együtt megalakította a Traveling Wilburyst, akikkel két albumot adott ki. 1994-ben McCartneyval és Ringo Starral belekezdtek a három dupla albumot, egy dokumentumfilmet és egy könyvet eredményező Beatles Anthology projektbe.

Harrison és Ringo Starr egy belfasti koncerten, 1964-ben

A nem is olyan csendes Beatle

Harrison magánélete a korszakhoz méltóan zavaros és csapongó volt. Spirituális útkeresésében a droghasználat, elsősorban az LSD fogyasztása komoly szerepet játszott. Erre így emlékezett vissza: „Amikor először vettem be LSD-t, valamit megnyitott a fejemben, ami bennem volt, és rájöttem egy csomó mindenre. Nem megtanultam, mert már eleve tudtam őket, de ez volt a kulcs, ami a hozzájuk vezető ajtót nyitotta.” Első feleségével, Pattie Boyddal 1966-ban házasodtak össze, de 1974-ben külön költöztek, majd 1977-ben elváltak.

Boyd elmondása szerint a házasság felbomlásához Harrison sorozatos hűtlensége vezetett: az utolsó csepp a pohárban a Ringo Starr feleségével, Maureennel kezdett viszony volt. A házasságuk utolsó évét „alkohol és kokain fűtötte”, ami Boyd szerint hozzájárult az érzelmi eltávolodásukhoz. 1978-ban Harrison feleségül vette Olivia Ariast, akitől fia, Dhani Harrison született.

1997-ben torokrákot diagnosztizáltak Harrisonnál, amiért egyértelműen a dohányzást tette felelőssé. Sugárkezelésen esett át, ami akkor sikeresnek tűnt. Egy évvel később, 1999 decemberében feleségével együtt támadás érte Henley-on-Thames-i otthonukban. A paranoid skizofréniában szenvedő Michael Abram egy konyhakéssel rontott Harrisonra, és több, mint 40 sebet ejtett rajta: az egyik szúrás a tüdőt is érte. Abramet Olivia Harrison tette ártalmatlanná egy tűzpiszkáló vas és egy lámpa segítségével.

George nem sokkal később így nyilatkozott a támadóról: „Nem betörő volt, és tuti nem a Traveling Wilburysbe próbált jelentkezni.” Abramet végül beszámíthatatlannak találták, és kényszergyógykezelésnek vetették alá.

Bár Harrison felgyógyult sebeiből, korábbi rákja kiújult és áttéteket képzett. 2001-ben több kezelésen is átesett, utoljára novemberben egy New York-i kórházban ápolták. Minden erőfeszítés dacára 2001. november 29-én George Harrison Los Angelesben elhunyt. A clevelandi Rock and Roll Hall of Fame kétszeresen is tagjai közé iktatta: a Beatlesben betöltött szerepéért 1998-ban, szólókarrierjéért pedig már halála után, 2004-ben.