Darwin „istengyilkos” műveit egy vonakodó konzervatív könyvkiadó jelentette meg
2020. február 17. 15:58 Múlt-kor
Charles Darwin A fajok eredete természetes kiválasztódás útján, vagy a létért való küzdelemben előnyhöz jutott fajták fennmaradása című, a korábban más tudósok által is pedzegetett evolúcióelméletet minden addiginál kiterjedtebb, rendszerezettebb és – nem utolsósorban – empirikusan alátámasztott módon előadó könyve alaposan felkavarta a viktoriánus Nagy-Britannia közvéleményét. Az 1859-ben megjelent mű igazi korabeli bestseller volt – első kiadásának 1250 példánya már a megjelenés napján elfogyott –, és a biológia tudományának fejlődésében óriási mérföldkövet jelent a mai napig. Bár Darwin neve közismertté vált, jóval kevesebb szó esik a megjelentetésben elengedhetetlen partneréről, John Murray III könyvkiadóról. Habár segített Darwinnak a tudományos kiválasztódás teóriájával felkavarni a tudomány világát és a közvéleményt egyaránt, Murray maga teljes mértékben saját korának embere volt, akit mélyen aggasztottak Darwin elméletének következményei – és a színfalak mögött még küzdött is a tudós nézetei ellen.
A gondterhelt kapuőr
Sylvia Nickerson kanadai történész a 2019-ben megjelent Újragondolni a történelmet, a tudományt és a vallást: A konfliktus és a komplexitás elvének feltárása című könyv egy fejezetében tárgyalja Murrayt.
„A fajok eredetéből eredő, vallással kapcsolatos következtetések ellentétbe helyezték Darwint és Murrayt” – írja. És bár Murray hajlandó volt kiadni a könyvet, „lelkiismeretének tiltakozása ellenére” tette.
A könyvekkel való üzletelés mondhatni Murray vérében volt. Nagyapja (akit szintén John Murray-nek hívtak) alapította a vállalkozást, amely az ő fia, John Murray II alatt Nagy-Britannia egyik legbefolyásosabb könyvkiadójává vált – Jane Austen, Sir Walter Scott, Washington Irving és Lord Byron művei is itt jelentek meg.
Amikor a társaság vezetését John Murray III vette át, nagy lelkesedéssel vitte tovább a családi vállalkozást, azonban Nickerson elmondása szerint elődeinél jóval konzervatívabb volt a hozzáállása. Murray a könyvkiadó mellett az édesapja által alapított Quarterly Review című konzervatív folyóiratot is működtette.
A könyvkiadók ekkoriban óriási hatalommal bírtak a közvéleményben – egyfajta „erkölcsi kapuőrökként” ők szabták meg, mely gondolatok „megfelelők” a közfogyasztásra. Ők mondták meg, úgymond, kik rázhatják meg az átvitt értelemben vett csónakot – és mennyire.
„Egyes nézetek elfogadhatónak számítottak a viktoriánus társadalomban, mások azonban egyáltalán nem” – írja Nickerson, „és kiadóként Murray munkájának része volt eldönteni, mely gondolatok elfogadhatók közönsége számára.”
Habár napjainkban parázs vitát keltőnek tartjuk A fajok eredetét, a könyv nem volt sem túlzottan politikai jellegű, sem ellenséges a vallással szemben. Darwin művének nagy része részletes természettörténeti ismertetés, melynek 14 fejezetéből kettő a fajok földrajzi eloszlásával, további kettő pedig a geológiával foglalkozik.
Azzal azonban, hogy az élet kialakulását Istenre való utalás nélkül magyarázta, a kötet némely olvasó számára radikálisként, felkavaróan hatott. Nickerson szerint habár Murray hajlandó volt kiadni a könyvet, „aggodalmai támadtak szerepéről, mint az Isten nélküli természetkép terjesztője.”
„Murray nem feltétlenül volt a templomba járó fajta” – mondja Nickerson. A kutató úgy látja, Murray állhatatos konzervatív volt, aki aggódott amiatt, milyen hatással lesz Darwin az angol társadalomra.
„Az a fajta ember volt, aki kényelmesen érezte magát a tory párt kormányzása alatt és az anglikán vallásban. Azt szerette volna, ha az angol társadalom eme építőkövei a helyükön maradnak.”
A könyvkiadó mindazonáltal nagyra becsülte Darwint, és ritkán konfrontálódott közvetlenül a természettudóssal. Azonban miközben felügyelte Darwin műveinek kiadását, negatív recenziókat rendelt róluk, majd maga is kiadta név nélküli evolúcióellenes értekezését. Időről időre előfordult viszont az is, hogy érzései a felszínre emelkedtek.
Miután elolvasta Darwin 1871-es, Az ember származása és a nemi kiválasztás című művének kéziratát – amely jóval közvetlenebb módon foglalkozott az emberi evolúcióval, mint A fajok eredete –, arra figyelmeztette a tudóst, a könyvtől az olvasók „hegyezik majd azt a keveset, ami füleikből maradt, és felemelik szemöldöküket”.
Kifejezte továbbá ellenérzéseit azzal kapcsolatban, hogy az állati szaporodás leírása túl szókimondó lehet némely olvasó számára, ezért „vissza kéne venni belőle”.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
