Csillagképek, látomások, angyalok – mit gondoltak az univerzum titkairól a középkorban?
2017. május 5. 13:19
Miből tanulhatott egy középkori csillagász?
Az emberiség már a kezdetektől igyekezett magyarázatot találni a csillagok és az égbolton látható egyéb jelenségek működésére. Rudolf von Ems 13. századi Világkrónikájának egy lapján például Noé állítólagos negyedik fiát, Jonicust láthatjuk, amint az eget tanulmányozza. A középkori keresztény hagyomány szerint ugyanis ő volt az első, aki tudományos módszerekkel vizsgálta a csillagokat, így lényegében őt tekintették az első csillagásznak.
A középkori tudósok rengeteget merítettek a korábbi évszázadok görög-római gondolkodóinak eredményeiből, de gyakran fordultak más vallások, így az iszlám vagy éppen a zsidó bölcsek eredményeihez is. Természetesen leginkább a klasszikus szerzők, így Platón, Arisztotelész és Ptolemaiosz bizonyultak meghatározónak, műveik Írországtól egészen a Közel-Keletig ismertek voltak. A kultúrák tudáskincsének összefonódását és a muszlim tudományosság Európára gyakorolt hatását jól példázza, hogy a 12. századból maradtak fenn olyan ábrázolások, amelyeken a szerző a csillagok neveit latinul és arabul egyaránt feltüntette.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
