Csaláshoz folyamodott a görög maratonista az első újkori olimpián
2024. április 6. 12:21 Múlt-kor
Az olimpiát nem lehet elfelejteni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az 1500 éves kimaradás utáni feltámasztása, majd egészen napjainkig tartó sikertörténete. Távcsövezéssel, levelekkel a Pesti Naplónak, de kabalafigura és olimpiai láng nélkül nyitották meg 1896. április 6-án az első újkori olimpiát Athénban.
Olimpia: múltból a jövőbe
Történelmi léptékkel nézve szinte elenyésző az a 127 év, amelyet az első újkori olimpia óta magunk mögött hagytunk. Az ókori olimpiák több mint ezeréves történetét I. Theodosius császár 393-as döntése zárta le, az egészen időszámításunk előtt 776-ig visszanyúló ókori hagyományt „pogány praktikának” bélyegezve.
Ezután annak ellenére következett több mint ezeréves kihagyás, hogy a reneszánsz óta különböző politikai színtereken, több alkalommal is kezdeményezték a dicső esemény visszavezetését (így például a 17. századi Angliában vagy a francia forradalom idején). Az 1859-től szervezett pánhellén játékok már a modern kori olimpia közvetlen előzményének tekinthetőek.
Persze mindez nem valósulhatott volna meg a modern kori olimpia megálmodójaként számon tartott Pierre de Coubertin báró hozzájárulása nélkül. Hathatós közreműködésével 13 ország 49 sportszövetségével megalakult a NOB (Nemzetközi Olimpiai Bizottság), amelynek vezetői között Kemény Ferenc is aktívan részt vett az események irányításában.
Az olimpia hivatalos jelszava a „Citius, altius, fortius!”, azaz „Gyorsabban, magasabbra, erősebben!” lett. A sportolóknak szánt mottó a rendezvény szervezőinek is példaként szolgálhatott, hiszen sokáig kérdéses volt, hogy Görögország képes lesz-e megszervezni az első újkori olimpiát.
Mi történt Athénban?
Az eredeti tervek között az is felmerült, hogy Párizsban legyen az első újkori olimpia az évszázadfordulón, mondván, a világkiállítással együtt PR-szempontból nagyobb lenne a nézőközönség. Amikor eldőlt, hogy a dátum 1896 (a helyszín pedig mégis Athén) lesz, anyagi nehézségek léptek elő a görög főváros rendezésével kapcsolatban.
Ezen a ponton került a figyelem középpontjába Budapest. Az ötlet – amelynek egyik fő támogatója a már említett Kemény Ferenc volt – egészen az államvezetésig jutott, hiszen a Millenniummal egybekötve a magyar főváros egy világraszóló eseménynek szolgálhatott volna helyszínéül. Végül Athént egy gazdag görög kereskedő, Georgiosz Averoff mentette meg, így megkezdődhetett a modern kor első olimpiája.
A 13-as ugyan nem szerencseszám, mégis ennyi ország nevezett az eseményre (a rendező görögökön kívül Nagy-Britannia, az Osztrák–Magyar Monarchia, Németország, Olaszország, Franciaország, Dánia, Svájc, Bulgária, Svédország, az Egyesült Államok, Ausztrália és Chile). 295 férfi sportoló (nők ekkor még nem vehettek részt), 9 sportág 43 versenyszámában (atlétika, torna, birkózás, vívás, kerékpározás, lövészet, úszás, tenisz, súlyemelés) próbálhatta ki magát.
A kor viszonyaihoz képest a rendezésre összességében nem lehetett panasz. Ugyan akadtak nehézségek – későn postázott meghívók, fagyos tengervíz, nem pontosan mért távok –, az 1896. április 6. és 15. között rendezett esemény nagyobb fennakadások nélkül zajlott le. Az eddig megszervezett 32 nyári olimpia a bizonyíték arra, hogy az újjáélesztés terve bevált, az ötkarikás játékok az emberiség közkedvelt eseményévé váltak a 20–21. században.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
