Csaknem fél évszázad után szerezte vissza szuverenitását Magyarország a szovjet kivonulással
2020. június 19. 08:32 Múlt-kor
Törvénybe foglalt „ideiglenes” jelenlét
A forradalom leverésével egy időben a Moszkvában „felkészített” Kádár Jánost tették meg új vezetőnek Magyarországon, a százak kivégzésével és tízezrek bebörtönzésével járó megtorlás legdurvább időszaka 1960-ig tartott, 1963-tól a rendszer konszolidáltnak tekintette helyzetét.
1957 elején létrejött a közvetlenül a szovjet védelmi minisztérium irányítása alatt álló Déli Hadseregcsoport, ami a Magyarországon állomásozó csapatokat fogta össze, májusban pedig államközi szerződésben rögzítették „a Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzetét”.
Katonai tekintetben lényegi változás nem történt az 1980-as évekig – a szovjet csapatok Magyarországon való „ideiglenes” tartózkodása a hétköznapok részévé vált, a jogosságát megkérdőjelezőkre pedig a Kádár-rendszer a legnagyobb ellenségeiként tekintett – a szovjet csapatok jelenléte volt kezdettől fogva stabilitásának záloga.
A rendelkezésre álló források alapján valószínűnek tűnik (bár szovjet, illetve orosz részről továbbra is széleskörű ennek kategorikus tagadása), hogy az 1960-as évektől a szovjet haderő különböző formákban atomfegyereket is állomásoztatott Magyarországon.
Az 1968-as csehszlovákiai beavatkozás – amelyben a szovjet csapatok oldalán a Varsói Szerződés államainak hadseregei, így magyar csapatok is részt vettek – az úgynevezett „Brezsnyev-doktrína” gyakorlatba ültetését jelezte, azaz, hogy a Szovjetunió katonai erővel tartja kézben továbbra is kelet-európai szatellitállamait.
Az 1970-es és 1980-as évek folyamán a szuperhatalmak versengésének fő helyszíne nem Európa, hanem Ázsia volt – előbb az Egyesült Államok az 1960-as években fokozatosan eszkalálódó, majd 1973-ra megszüntetett vietnámi beavatkozása, majd a Szovjetunió 1979-től 1989-ig tartó afganisztáni háborúja határozták meg e korszakot.