Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Copfos mesterlövészek, éjszakai boszorkányok – szovjet nők a frontvonalban

2020. június 28. 08:19 Múlt-kor

<

Éjszakai boszorkányok

A Morozovához és Krohinához hasonló mesterlövésznőkből nem volt hiány, a mintegy 2000 szovjet nőtársuk közül a „legeredményesebb” Ljudmila Pavlicsenko volt. Ő 309 ellenséges katonával végzett. A Kijevi Egyetemen történésznek tanuló lány az elsők között jelentkezett önkéntesként a Vörös Hadseregbe, az illetékesek azonban őt is el akarták hajtani, mondván, talán jobb lenne, ha nővérként próbálkozna. Végül mégis elfogadták a jelentkezését, és besorozták a 25. lövészhadosztályba.

A kezdeti bizonytalankodás után, egyik bajtársa halálát követően kezdett mind pontosabban célozni. Pavlicsenko négyszer is súlyosan megsérült, és bár egy idő után a németek is vadásztak rá, a Szovjetunió egyik legnagyobb hőse túlélte a háborút, amely számára „mindössze” egy évig tartott. 1942 őszétől ugyanis már a nyugati szövetséges államokba utazott, hogy meggyőzze őket egy nyugati front megnyitásának a szükségességéről.

A Vörös Hadsereg flottájánál csak nagyon kevés nő teljesített szolgálatot, a második világháborúban harcoló országok között egyedülálló módon azonban a légierő fegyvernemeinél, például a bombázó és vadászlégierőnél is bevetettek önkénteseket.

Közülük az 588. éjszakai vadászbombázó ezred tagjai, „az éjszakai boszorkányok” óriási hírnévre tettek szert. A pilótanőket a németek nevezték el Nachthexennek, mivel szerintük repülőikkel úgymond a seprűnyélen repülő boszorkányokra emlékeztető hangot adtak.

Az éjjeli boszorkányok a permetezésre és a pilótaképzésre tervezett, fából és vászonból készített Polikarpov Po-2 típusú – állítólag gyakran virágokkal díszített – biplánjaikkal 1942-től a háború végéig több mint 30 ezer bevetésen vettek részt, és összesen 23 ezer tonna bombát dobtak le az ellenségeikre. A Polikarpovokat navigáló pilótanők a célhoz közeledve alapjáratra kapcsolták a motort, így a földön tartózkodó ellenséges katonák csak egy süvítő hangot hallottak, mielőtt ráeszméltek volna, mi is történik valójában.

Gúnynevükhöz alighanem hozzájárult az is, hogy a hölgyek csak éjszaka – rádió és radar nélkül, mindössze iránytűjük és térképük segítségével – repültek, mivel a leharcolt, elavult technikai jellemzőkkel rendelkező gépeik nappali bevetésre túl lassúak lettek volna.

Sikereiket annak ellenére aratták, hogy a körülmények finoman szólva sem voltak a legmegfelelőbbek. A nyitott pilótafülkével rendelkező gépekben télen szinte megfagytak, ha pedig eltalálták repülőjüket, nem sok reményük maradt a túlélésre, ugyanis még ejtőernyőjük sem volt.

A világtörténelemben mindössze két női „ászpilóta” ismert – ők szintén a Vörös Hadseregben harcoltak a második világháborúban. Az 586. vadászezredből indult, később a sztálingrádi frontra került, moszkvai zsidó családban született Lidija Litvjak 12, barátnője, Jekatyerina Budanova pedig 11 győzelmet aratott (ebből egyes hadtörténészek szerint ötöt más pilótákkal együtt ért el).

1943 nyarán mindkét pilótanő gépét lelőtték. Litvjaknak (akinek édesapját a rendszer ellenségének bélyegezve 1937-ben az NKVD kivégezte) csak 1979-ben azonosították a földi maradványait. Mivel pedig egészen addig fennállt annak a lehetősége, hogy német fogságba esett, csak utólag, 1990-ben kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Copfos mesterlövészek, éjszakai boszorkányok – szovjet nők a frontvonalban

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra