Karátson Gábor: Ötvenhatos regény
2005. augusztus 1. 10:06
Részlet a könyvből
Van valami, szerintem, ami azóta sem változott. Az alapszituáció, az összbenyomás. Hogy hogy jövök én ekkora tisztességhez, nem voltam én ekkora nagy hős. Mert ezek fölakasztanak majd még a végén. Ez volt, mindjárt, az eredeti felállás, és errőlfelől kell néznünk végig majd a dolgot.- Na, ez az? - kérdi mosolyogva a sötétszőke lány.
A helyiségre érti, amelyben állunk. A Pálmaival ahová egy téli napon végül is befutottunk. Harmincnégy év, az azért nagy idő.
- Ez az? - kérdezi a Pálmai is.
Hámló faajtó, oldalra tolt harmonikaráccsal.
Olyannak képzeltem mindig, hogy ablaka nem is volt. Hisz minek oda ablak, ott lent a föld alatt már? De nézem most a szekrényt, mindjárt ahogy beléptünk, a jobb oldali falnál áll egy közönséges barna irodaszekrény. A teteje tele mindenféle kacattal, s a kacatok fölött egy félkörívű nyílás, piszkos, átlátszatlan üveggel, egy ablakforma cső, az aktacsomók félig eltakarják.
Kint köd van, bent meleg.
Múlt és jelen közt semmi összefüggés
- Mint egy új Rózsa Sándor meg egy új Petőfi Sándor, egy személyben - így jellemeztem magamat mindig, ismerőseimnek, valahányszor azok a napok szóba jöttek. Mert elmeséltem sokszor ezt a dolgot. Így szoktam volt mesélni, mondjuk; mert ma már nemigen mesélem. Hős voltam, na persze, hős; ezt, ahogy telnek-múlnak az évtizedek, egyre világosabban látja az ember. Hősnek hős, de azért mégsem ekkora.
Mint hogy március tizenötödikén, a mukkal elfoglalni a Parlamentet, lefegyverezni a parlamenti őrséget satöbbi, kirobbantani újra a forradalmat!
Amiért nyilvánvalóan kötél jár.
De most örültem, hogy idetaláltunk.
A Pálmai is örült, a Pálmai Kati. Ha már ennyire akartad azt a helyszínt, súgta a fülembe. Mégis, eredetibb. Végül is meglett minden. Nemcsak az iroda, hanem az a három lépcsőfok is, kint az udvar alatt; s amelyhez levezettek, az alacsony vasajtó.
Elhittem, van olyan, a múlt
Siettem nagy vidáman, elhittem, van olyan, a múlt. Lehetett volna filmet csinálni tényleg, ha van rá ideje a televíziónak. Megcsinálta volna szívesen a Reich Laci. Föl-le, föl-le a három lépcsőfokon, fölvették többször is. Aztán a folyosót. Látni lehetett volna a főszereplőt, engem, ahogyan újra meg újra végigmegyek rajta: hátulról is, szemből is. Vagy eljátszhattuk volna ketten, én is meg egy fiatal színész is. Nem sikerült, de annyi baj legyen.
Az iroda sem volt tökéletes: kicserélhették, többször is azóta, a bútorzatot.
Bizonyos asztalka pedig végképp nem volt sehol.
Akkor kint állt a folyosón, egy olyan folyosón azonban, amelyre ez a mostani semmiben sem hasonlít, s egy férfi tartozott hozzá, nem egy ilyen ibolyaszemű lány. Az asztalkán papírlap, leírva rajta minden félreérthetetlenül.
Megfordult velem a világ.
Kell ezeknek egy ilyen koncepciós egyetemista per.
Sejtelmem se volt, ki az a Szisz Mihály!
Bizonyos Szisz Mihály is szerepelt a letartóztatási végzésben, s az ismeretlen név legalább annyira megijesztett, mint az Országház elfoglalása.
Úgy látszik, nincs tovább.
A kezem jéghideg lett, testemet forróság öntötte el.
Itt nincs kivel beszélni.
Cholnokyval a Vízivárosban
"Harminchárom év telt el azóta", írtam még kilencvenegyben, "harminchárom hosszú év, de ki volt Szisz Mihály, nem tudom ma sem. Cholnoky Gyurkával is egyszer, este, beültünk valahová a Vízivárosban sörözni, kezdtük e dolgokat egymásnak elbeszélni, ennyire részletesen soha még: Szisz Mihályra ő sem emlékezett."
Bizonygathattam én Engedinek, hogy:
- Nem vagyok őrült!
Mint aki meg se hallja.
A legrosszabb pedig az volt a dologban, magam sem hittem, hogy bolondnak tartana.
Készül a karácsonyi műsor
Azok az uszodakabinok, fűzöldre festve, 1992 telén, másfelől persze túlzás volt az is.
Mert ahogy aztán, az asztalka fölé hajolva, nézném azt a papírt, nemcsak hogy tovább olvasni nem tudom, de egyáltalában semmit se látok - sem magamat, sem azt a hivatalnokot.
- De hiszen ez mind nem is igaz - próbálnám mondani.
Csak hallok egy szót:
- Azt majd elmondja később,
látok, homályosan, egy ujjat, amint mutatja:
- Itt írja alá,
1957 júniusában.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
