Magyarország 50 éve csatlakozott a Varsói Szerződéshez
2005. május 14. 11:11
A VSZ története során valójában a szocialista tábor Szovjetunióhoz való lojalitását biztosító politikai eszköz volt.
A varsói szerződés története
| |
|
Aki belépett: Hegedüs András miniszterelnök
(A képen beszédet mond a Parlamentben, 1956 nyarán) |
A Varsói Szerződés közvetlen előzménye az NSZK felvétele a NATO-ba 1955. május 9-én, az időzítés fő oka azonban az, hogy az osztrák semlegességet kimondó államszerződés aláírásával megszűnt a szovjet csapatok romániai és magyarországi állomásozásának jogi alapja, a szárazföldi összeköttetés biztosítása a Szovjetunió és az ausztriai megszálló szovjet csapatok között.
A megbeszélések során barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt írtak alá és egyesített fegyveres erőket hoztak létre. A közös parancsnokság alá helyezett haderők parancsnoksága élén szovjet tiszt állt.
Az új szerződés - bár szövege nem foglalkozott a szovjet csapatok állomásoztatásával a szövetséges országokban - a "nyugati agresszorok elleni védelem" szükségességére hivatkozva megfelelő politikai keretet adott ehhez. A szerződés inkább volt a szocialista tábor Szovjetunióhoz való lojalitását biztosító politikai eszköz, mint a kelet-nyugati katonai konfrontáció eleme.
| |
|
A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének budapesti ülése, 1986.
|
Az egyezmény aláírói: Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, NDK, Románia és a Szovjetunió voltak. A lengyel fővárosban 1955. május 14-én, az aláírás napján a Német Demokratikus Köztársaság küldöttsége nyilatkozatot tett közzé, amely két vonatkozásban is elgondolkoztató mozzanatokat tartalmazott. Az NDK kormánya akkor úgy látta - legalábbis a nyilatkozatból ez tűnt ki -, hogy a Varsói Szerződés "nagy támogatást nyújt a német népnek Németország békés és demokratikus újraegyesítésére irányuló törekvésében". A nyilatkozat másfelől leszögezte: "A jelen barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásánál a Német Demokratikus Köztársaság kormánya abból indul ki, hogy az egyesített Németországot nem fogják terhelni azok a kötelezettségek, amelyeket Németország egyik vagy másik része vállalt magára az ország egyesítése előtt megkötött katonai és politikai szerződésekben és egyezményekben." A varsói aláírási ceremónián megfigyelőként részt vett a Kínai Népköztársaság akkori védelmi minisztere, Peng Tö-huaj, az államtanács elnökhelyettese, aki nyilatkozatban közölte: Kína kormánya és (akkor) 600 milliós népe teljes mértékben egyetért a szerződéssel és támogatja azt. "Meggyőződésünk - mondotta -, hogy az itt lezajlott értekezlet eredményei elő fogják segíteni a békeszerető országok és népek további tömörülését és jelentős mértékben hozzájárulnak a béke és a biztonság megszilárdításához nemcsak Európában, hanem az egész világon."
A szervezetből Albánia 1968-ban kilépett, de munkájában már 1962-től nem vett részt, majd 1990-ben, a két német állam egyesülésével az NDK tagsága is megszűnt. 1991. február 25-én a szervezet budapesti ülésén Bulgária, a Cseh és Szlovák Köztársaság, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió külügy-, illetve honvédelmi minisztere aláírta a VSZ katonai szervezetének 1991. április 1-jei megszűnéséről szóló dokumentumot. 1991. július 1-jén Prágában a tagállamok küldöttségvezetői aláírták a VSZ megszűnéséről szóló jegyzőkönyvet.
1999. március 12.-én a Varsói Szerződés egykori tagállamai közül Csehország, Magyarország és Lengyelország a NATO tagja lesz. 2004 márciusában Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia és Szlovákia (valamint Szlovénia) is csatlakozik hozzájuk.
- A varsói szerződés története
- A varsói szerződés szövege
- A helyzet reménytelen, de nem komoly
szerkesztőségét!
