A főváros fejlődése szükségessé tette a betegszállítás és életmentés megszervezését, hiszen korábban mindez jóformán a véletlenre, vagy az esetenkénti emberi találékonyságra volt bízva. Kresz Géza fővárosi tisztiorvos vezetésével a Bazilika mellett kezdte el tevékenységét a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület (BÖME). Az induláshoz a szabadkőművesek gyűjtötték össze a pénzt. Személyzete kezdetben egy orvosból, egy őrsvezetőből és hét mentőből áll. Az egyesület Markó utcai székháza 1890 júliusában készül el. 1902-ben a fővárosi mentőszolgálatot Európában elsőként gépkocsikkal látják el, de a lovas mentőkocsi is használatban marad. A BÖME a millenniumi kiállításon külön pavilonban mutatkozik be.