II. József rendeletével a latin helyett a németet tette hivatalos nyelvvé Magyarországon. A rendelet értelmében a főkormányszékek 1784. november 1-től kötelesek bevezetni a német nyelvű ügyintézést, a vármegyéknek és az igazságszolgáltatásnak három év múlva kellett teljesen áttérni a német nyelvre. Az iskolai oktatásban és a papnevelésben főtárgy lett a német nyelv, a felsőfokú oktatásban pedig bizonyos szakokon (filozófia, orvostan) németül kellett tanítani. Hivatali és tanári állásba németül nem tudót ezentúl nem vehettek föl, azt pedig, aki a határidő lejártáig nem tanult meg németül, elbocsátották. Ez a nyelvrendelet nem volt egyedülálló (pl. évtizedekkel korábban Franciaországban is adtak fel hasonló rendelkezést), és célja sem az országban honos anyanyelvek háttérbe szorítása, hanem a latin hivatali nyelv felváltása volt a monarchia egységesebb igazgatása érdekében. E rendelet mégis jelentős mértékben hozzájárult II. József és Magyarország viszonyának romlásához. Miközben többé-kevésbé sikerült végrehajtani, nemcsak a megyék szenvedélyes hangú tiltakozását váltotta ki, hanem jelentős mértékben hozzájárult a magyar nyelvújító mozgalom kibontakozásához is. Ez vezet majd azon törekvésekhez: a koronához tartozó területeken a magyar legyen államnyelvvé.