Albert koronázását a bárók súlyos választási feltételekhez kötötték. Zsigmond `káros újításait` - az idegenek befolyását és az egyház adóztatását - kellett eltörölnie. A hatalom a királyválasztó főurak kezébe került. Az uralkodó több hónapos csehországi távolléte után az idegenellenes közhangulat az udvar ellen fordult. 1439 májusában a király országgyűlést hívott össze, ahol a rendi erők győzedelmeskedtek. A választási feltételeket törvényként fogadták el, de a hatalmat a rendek kezébe adták. A nádor választásába egyformán beleszólhattak a főurak és a köznemesek. A végek védelmét a király feladatává tették, de általános hadfelkelést csak végső esetben és az országhatárokon belül lehetett meghirdetni. Megtiltották az idegenek tisztségviselését, az egyházi javadalmak adóztatását, a főméltóságok halmozását. Korlátozták az idegen kereskedők jogait. Beleszólhattak a rendek a pénzverésbe, sőt a királylányok kiházasításáról is csak az ő tanácsukkal dönthetett a király.