Az 1920-as években Magyarországon is elterjedt a kábítószerek, különösen a morfium és a kokain élvezete. Az 1930. évi törvény vétségnek, sőt visszaesés esetén bűntettnek minősítette a kábítószerekkel való visszaélést. A jogszabály becikkelyezte az 1925. évi genfi nemzetközi ópiumegyezményt, amely az aláíró felek számára kötelezővé tette a kábítószerek gyártásának és forgalmának ellenőrzését, valamint az információk központi nyilvántartását és egymás közötti cseréjét. A mindjobban elharapódzó szenvedély elleni küzdelem érdekében 1935. április 1-én, Budapesten megkezdte működését a Kábítószereket Ellenőrző Központi Szerv. Feladatai közé tartozott a csempészet és a zugforgalom megakadályozása, a kábítószer-élvezők és üzérek nyilvántartása. A narkománokat nyilvántartó hivatalos listán 1941-ben kb. 800 személy neve szerepelt.