Wekerle (1848-1921) a századforduló szakértő politikustípusának legkiemelkedőbb alakja. Fiatalon került a pénzügyminisztériumba, végigjárta a minisztériumi `szamárlétrát`, 1886-ban államtitkár, majd 1889-ben pénzügyminiszter lett. Nevéhez fűződik a modern fogyasztói adórendszer, valamint az államadósságok kezelésének kidolgozása. Tisza Kálmán távozása után megmaradt pénzügyminiszternek, majd 1892-től 1894. december 23.-áig miniszterelnök. Magyarország első polgári származású kormányfője. Ő állította helyre az államháztartás végleges egyensúlyát, kidolgozta a Monarchia áttérését az aranyvalutára, újjászervezte a pénzügyi igazgatást, és előterjesztette az egyházpolitikai törvényjavaslatokat a parlamentben. 1906. április 8.-án a nemzeti koalíciós kormány élére ismét Wekerlét nevezte ki az uralkodó. Legjelentősebb személyes alkotása ismét az adórendszer modernizálása. Amikor a magyar kormányzati hatalom már a szétesés határán van, IV. Károly király újból őt nevezi ki miniszterelnöknek. (1917. augusztus 20-tól 1918. október 23-ig.) A Monarchia utolsó tényleges magyar miniszterelnöke volt, nemzetközi pénzügyi szaktekintély.