15 éve döntöttek a Varsói Szerződés felszámolásáról

2005. február 25. 10:10

Mint ismeretessé vált, a szovjet Középső Hadseregcsoport csehszlovákiai tevékenységi térségében kormányközi megállapodás alapján atomeszközök is voltak; külön közlemény tudatta, hogy 1990 márciusában az utolsó szovjet atomfegyvert is kivonták Csehszlovákiából. (Václav Havel elnök 1991. június 11-én közzétett nyilatkozatában elmarasztalta Csehszlovákia Kommunista Pártjának volt vezetőit, és bírósági eljárást sürgetett ellenük, amiért a 80-as évek elején atomfegyverek telepítéséről egyeztek meg a szovjet vezetőkkel. `A titkos egyezmény - állt a nyilatkozatban - közvetlen atomtámadás veszélyének tette ki a lakosságot.`)

Prága és Moszkva kivonási egyezkedése viszonylag gyors és zökkenőmentes volt.  Miután Jirí Dienstbier csehszlovák külügyminiszter több alkalommal kifejtette, hogy új szerződésre volna szükség a szovjet csapatok csehszlovákiai állomásoztatásáról, Marian Calfa, aki 1989. december 7-én lett miniszterelnök, már december 20-án Moszkvában tárgyalt a kérdésről a szovjet vezetéssel. Mihail Gorbacsov a csehszlovákiai változásokat minősítve kijelentette: ezek, akár az egész szocialista közösségben zajló folyamatok, megfelelnek az új idők követelményeinek. 1990. január 15-én Moszkvában külügyminiszter-helyettesi szinten megtartották az első csehszlovák-szovjet megbeszéléseket a szovjet erők-eszközök visszarendeléséről. Moszkvai sajtójelentések szerint a szovjet csapatkivonás kérdése, a megkezdett konzultációk - "egyoldalúságuk" kapcsán - nyugtalanságot keltettek a nyugati oldalon, ahol hangsúlyozták, hogy Moszkvának ezekről a kérdésekről Bécsben, a hagyományos haderők csökkentéséről folytatott tárgyalások keretében kellene döntenie...

Václav Havel - hivatalban lévő csehszlovák elnökként elsőként - 1990. február 19-23. között látogatást tett Washingtonban. George Bush elnök a tárgyalások befejeztével méltatta az 1989-ben "Budapesttől a Vencel-térig lezajlott forradalmakat". A csehszlovák államfő televíziós nyilatkozatában elmondta, hogy az amerikai elnökkel elsősorban Európa jövőjéről óhajtott beszélni, olyan egységes Európáról, amelyhez mind Amerika, mind "a demokratikus, piacgazdaságra áttérő Szovjetunió is hozzátartozik". Havel elnök előzőleg, 1990. január 25-én Varsóban, 26-án pedig Budapesten vetette fel, hogy Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország tegyen egyeztetett, közös erőfeszítéseket "az Európához való visszatérés" érdekében. 

Döntőnek a csehszlovák államfő és külügyminisztere 1990. február 26-27-én a szovjet fővárosban tett, gondosan előkészített látogatása bizonyult. Mindenekelőtt aláírtak egy megállapodást a két ország új típusú, egyenjogú együttműködésen alapuló kapcsolatairól. Csehszlovák részről értésre adták: ez a dokumentum váltja fel a két ország barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződését, amelyet Prága nem kíván megújítani. Havel a két ország kapcsolatait terhelő 1968-as szovjet bevonulást az új államközi szerződéssel lezártnak tekintette. Az államfői megbeszélésekkel párhuzamosan tartott külügyminiszteri találkozón írták alá a szovjet fegyveres erők és fegyverek kivonásáról szóló egyezményt, amelynek végrehajtása demonstratív módon még aznap, február 26-án megkezdődött. Alexander Dubcek parlamenti elnökként 1990. május 18-21. között ugyancsak a Kreml vendége volt. Emlékezetes sajtóértekezletén jelezte: országa egyelőre nem lép ki a Varsói Szerződés Szervezetéből. A VSZSZ-re - mint mondotta - mindaddig szükség lesz, amíg a NATO is létezik...

Aligha hagyható figyelmen kívül, hogy 1990 elejétől az egyoldalú csapatkivonási megállapodások egyeztetett tömbközi létszámkorlátozási megállapodásokkal párosultak. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete és a Varsói Szerződés Szervezete 1990. február 14-én megállapodott abban, hogy korlátozzák az Európában állomásozó amerikai és szovjet fegyveres erők létszámát. Eszerint egy közép-európai övezetben, amelyhez a NATO térfelén az NSZK, Dánia és a három Benelux-ország, a VSZSZ térfelén az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország tartozott, sem az Egyesült Államok, sem a Szovjetunió nem állomásoztathatott a szárazföldi erők és a légierő kötelékébe tartozó 195 ezernél több katonát. A keretszám - leszámítva a Szovjetunió európai területét - az Európában tartózkodó szovjet erők maximális létszámát is jelentette, az Egyesült Államok további 30 ezer főt állomásoztathatott a közép-európai övezeten kívül, nagyjából tehát a NATO északi és déli szárnyán.

A korlátozási megegyezés George Bush amerikai elnök 1990. január 31-én előterjesztett javaslatán alapult. Becslések szerint az adott időpontban az Egyesült Államok 385 ezer, a Szovjetunió 555 ezer fő katonai élőerővel volt jelen Európában.

(Panoráma - Pirityi Sándor)