A Szovjetunió polgárai hetven év után először választhattak több jelölt közül az újonnan létrehozott Népképviselők Kongresszusának összehívásakor. A reformkommunista képviselők hatalmas győzelmet arattak a konzervatívok fölött. 2895 jelölt pályázta meg az 1500 megválasztható mandátumot. A kongresszusban összesen 2250 hely van. A választókörzetek több mint kétharmadában kettőnél több jelölt indult. Különösen jelentős a moszkvai választási eredmény, ahol Borisz Jelcin, akit a konzervatívok 1987-ben párttitkárként megbuktattak, a szavazatok 89%-át szerezte meg, és megsemmisítő győzelmet aratott a párt hivatalos jelöltje fölött. Más nagyvárosokban is, például Kijevben, a pártbürokraták jelentős vereséget szenvedtek. A Népképviselők Kongresszusának megválasztása részét képezi az 1988-ban hatályba lépett alkotmányreformnak. A kongresszus, amelynek kétharmadát a lakosság választja, és egyharmadát a társadalmi szervezetek küldik, a jövőben évente egyszer ülésezik. Megválasztja az államelnököt és a Legfelsőbb Tanácsot, amely egyfajta ügyintéző parlamentként többhónapos üléseket tart. Átalakították az államelnök hivatalát. Megnövelték a végrehajtó hatalom függetlenségét a pártapparátustól. Az új rendelkezések megváltoztatják a Legfelsőbb Tanács szerepét is, amely eddig automatikusan fogadta el a kormány határozatait, és évente csupán néhány napot ülésezett. A cél egy demokratikus hatáskörű parlament létrehozása. A nyugat-európai sajtó a szovjetunióbeli választásokat "egy radikális új korszak" nyitányaként értékelte. A választásokat Mihail Gorbacsov pártvezető nyitási politikájában fontos lépésnek tartják. A tudósítók hangsúlyozták, hogy miközben az emberek a párton belül szélesebb demokráciát óhajtanak, változatlanul az SZKP-t tartják a reform mozgató erejének. Ez a bizalom azonban az 1990-es év folyamán fokozatosan csökkenni látszott.