Magyarország belépése a háborúba közelítette egymáshoz a különböző antifasiszta politikai erőket. Az első antifasiszta demonstrációk: 1941. október 6-án, az aradi vértanúk emléknapján fiatalok tüntettek a Batthyány-örökmécsesnél, november 1-jén a Kerepesi temetőben Kossuth és Táncsics sírjának megkoszorúzásán megjelentek az SZDP és a polgári ellenzék képviselői is. A Népszava 1941. december 26-i ünnepi számában megszólalt a németellenes és antifasiszta irányzatok szinte valamennyi képviselője: polgári politikusok, Bajcsy-Zsilinszky Endre és Szekfű Gyula, a szociáldemokrata Szakasits Árpád, Gosztonyi Lajos, a népi írók, közöttük Darvas József, a kommunista Kállai Gyula, Földes Ferenc. A Magyar Történelmi Emlékbizottság 1942. március 15-én sok embert, zömmel szervezett munkásokat, munkásfiatalokat mozgósított a budapesti Petőfi-szoborhoz. Április végén elfogták a KMP vezetői közül Rózsa Ferencet, a KB titkárát és a Szabad Nép című illegális pártlap szerkesztőjét, majd Schönherz Zoltánt, a KB titkárát. Rózsát halálra kínozták, Schönherzet október 9-én kivégezték. Száz kommunistát súlyos börtönbüntetésre ítéltek, másokat internáltak, vagy azonnal a frontra vittek, s nagy részüket elpusztították.