A 14. századi angol teológus, John Wyclif tanai szolgáltak a huszitizmus ideológiai alapjául. Nézeteit Husz János prágai teológiatanár és prédikátor fejlesztette tovább, követelve a cseh nyelv használatát az istentiszteletben, ill. az oktatásban, az egyházi kiváltságok megszüntetését, a két szín alatti áldozást. Az 1410-es években a huszita tanok már Csehország határain túl is ismertek voltak. Husz Jánost 1415-ben a konstanzi zsinat - Zsigmond menlevele ellenére - halálra ítélte, és megégettette. A nevével fémjelzett mozgalom azonban 1419 nyarára nyílt felkelésbe torkollott. Júliusban hívei elfoglalták a prágai városházát, és új nemzeti hagyományt teremtve, kidobták a tanácsosokat az ablakon. A huszitizmus felszámolása Zsigmondra várt, aki bátyja, Vencel halála után koronás cseh király lett. 1420. március 17-én V. Márton pápa bullájában keresztes háborút hirdetett a husziták ellen. Az ezt követő másfél évtizedben öt keresztes hadjárat végződött súlyos vereséggel. A mozgalom két szárnya, a mérsékelt vallási és társadalmi programot valló kelyhesek és a hatalom és tulajdon teljes tagadásáig eljutó táboriták összefogtak. A huszita hadsereg vezetője Jan Zizka volt. Győzelmeiket szervezettségük, fanatizmusuk mellett számos katonai újítás is elősegítette. Ezek közül a legjelentősebbnek a harci szekér alkalmazása bizonyult. A szekérvár biztos védelmet nyújtott a gyalogságnak a lovasság rohama ellen, s támadáskor a szekérsorok szétzilálták az ellenséges hadrendet. Zsigmond tárgyalásokat kezdett a mérsékelt kelyhesekkel, ennek eredményeként létrejött 1433-ban a kelyhesek és a katolikus egyház közti egyezség. A mérsékelt szárny elfogadta az egyházuk feletti pápai főhatóságot, és fegyverrel vett részt a táboritákkal vívott végső összecsapásban. 1434. május 30-án Lipany mellett a katolikusokkal szövetséges kelyhesek megsemmisítették a táborita hadsereget. A hadi események lehetővé tették, hogy Zsigmond 1436-ban királyként vonulhasson be Prágába.