Nicaraguában négy évtizeden át a Somoza-család uralkodott diktatórikus módszerekkel. 1978 és 1980 között sikerült elűzni a diktátort a különböző ellenzéki erők összefogásával. Ez volt az ún. sandinista forradalom. Reagan a forradalom ellenfeleit, a contrákat támogatta, politikailag és fegyverrel egyaránt, mondván, hogy a salvadori fegyveres harcok mögött nem a lakosság elégedetlensége áll, hanem a sandinista fegyveresek beavatkozása. 1984-ben a választáson az ellenzék visszahúzódott, így Daniel Ortega Saavedra elnök lehetett. Nagy külpolitikai siker volt számára, hogy a hágai nemzetközi bíróság panaszára elítélte az Egyesült Államokat, mint a nemzetközi jog megsértőjét. Az alkotmány szerint csak 1990-ben kellett volna választásokat tartani, de a contrák támadásai és a tervgazdálkodástól zilált gazdaság helyzete miatt előbbre hozták. Ortega magabiztosan állt választói elé, mivel valóban népszerű vezető volt. A többség azonban ellenfelére, a rokonszenves, Ortegával jó viszonyban lévő polgári politikusnőre, Violeta Chamorróra szavazott.