15 évi száműzetés után Párizsból hazatér Khomeini ajatollah, az iráni síiták vezére, s két nappal később bejelenti, hogy megalakult a forradalmi tanács. Reza Pahlavi sah már január 16-án elhagyta az országot és családjával együtt Egyiptomban, majd Marokkóban élt. Khomeini ideiglenes kormányt hoz létre Bazargan miniszterelnökkel az élen; Sapur Bakhtiar miniszterelnök, akit még a sah nevezett ki, február 11-én lemond. A már előző évben kirobbant iráni forradalom véráldozatokkal folytatódik. Február 15-én az iszlám népbíróságok megkezdik a pereket a sah hívei ellen, s ezek többnyire az elítélt azonnali kivégzésével zárulnak. Az áldozatok között van számos tábornok és a hajdani iráni titkosrendőrség, a SAVAK vezetői. A következő hónapokban emberek százait ölik meg. A külföldről érkező tiltakozásokat Khomeini visszautasítja, közölve, hogy az iszlám jog nem ítélhető meg a nyugati jogfelfogás alapján. Iránon belül is hangot kap azonban a tiltakozás. Baloldali szervezetek méltatlankodnak azon, hogy a sah diktatúráját most egy újabb diktatúra váltotta fel. Márciusban nők ezrei tiltakoznak az iszlám forradalom által bevezetett korlátozások ellen. Bazargan kormánya és a Khomeini vezette iszlám forradalmi tanács között nézeteltérések támadnak. Ám március végén az ország lakossága népszavazások Khomeini "iszlám forradalma" mellett dönt.