A szövetséges légierők német városok elleni szőnyegbombázásának kezdete (1942. III. 28/29.) óta végrehajtott egyik legsúlyosabb bombatámadásukkal Drezda városát a február 13-áról 14-ére virradó éjszaka a földdel tették egyenlővé. A tüzes pokolban legalább 60 000 ember lelte halálát. De 245 000 áldozatig terjedő becslésekkel is találkozunk. Az éjszakai brit kettős támadással és az amerikai légierő rá következő nappali bombázásával a német városok elleni támadások elérték a csúcspontjukat. A britek első bevetése a drezdai óváros körüli lakónegyedet érte, amelyet a gyújtóbombák lángtengerré változtattak. A bombázás második hulláma a robbanóbombák ledobásával mindennemű oltási munkát lehetetlenné tett, és a lakosság elől elvágta a menekülés utolsó útjait is. A következő reggel végrehajtott támadás a még sértetlen városrészeket érte, amelyeket a bombázókötelékeket kísérő vadászrepülőgépek fedélzeti fegyvereivel támadtak. Drezda ebben az időpontban gyakorlatilag védtelenül ki van szolgáltatva a támadásoknak, mivel a szövetségesek gyors franciaországi és hollandiai előrenyomulása következtében a légiveszély esetére riasztó német rendszert kikapcsolták. Ezenkívül Drezda légvédelmi tüzérségét a Ruhr-vidék védelmére kivonták, úgyhogy a város ebből a szempontból sem szolgált a támadás indokolható célpontjául. Drezda útvonalai a bombázás időpontjában zsúfolva vannak sziléziai menekültekkel, akik a gyorsan előrenyomuló szovjet seregek elől érkeztek a városba. Ezért sem lehet pontosan megállapítani az áldozatok számát. A támadás után a városban zűrzavar uralkodik, a közszolgáltatások összeroppantak. Közvetlen a járványveszély. Ezért a következő napokban orosz önkéntes együttműködők számtalan hullahegyet égettek el, vágányokból összeállított rostélyokon az Altmarkon. A katonailag értelmetlen, szadista bombázás áldozatai megégtek, testük megcsonkult s legnagyobbrészt nem azonosíthatók. Sok súlyos sebesült, akiket a tovavonuló menekültoszlopok magukkal vittek, útközben hal meg és az út szélén földelik el őket. A légitámadást a szövetségesek eredetileg már február 4-ére, tehát röviddel a jaltai konferencia kezdete utáni időpontra tervezték, a rossza időjárás miatt azonban elhalasztották.