1868 óta Benjamin Disareli, tory-párti politikus másodszor lesz miniszterelnök. Hivatali ideje alatt (1880-ig) Viktória, brit királynő támogatásával az imperializmus és az európai kontinens problémáival szemben az ún. `splendid isolation` (`fényes elszigeteltség`) politikáját követi. A liberális William Ewart Gladstone-nal ellentétben, aki mindenekelőtt a belpolitikai problémák megoldását viselte a szívén, Disraeli az imperialista politika elsőbbségét követeli. Disraeli már két évvel korábban a londoni kristálypalotában tartott beszédében körvonalazta külpolitikájának céljait. A brit elhivatottsági tudat alapján, amely feladatának tekinti, hogy a haladást és a brit mintájú civilizációt az egész világon elterjessze, Disraeli kifejleszti a brit empire föderatív világbirodalmának koncepcióját, amelynek egyes, saját magukat kormányzó államai sokoldalú gazdasági, katonai és pénzügyi kapcsolatok révén kötődnek Nagy-Britanniához. Elsősorban keleten törekszik Disraeli céljainak megvalósítására, a brit uralom megszilárdítására és kiterjesztésére. A Szuezi-csatorna megvásárlásán fáradozik, 1875-ben megszerzi Ciprust és megállítja az orosz előrenyomulást a balkáni válság idején (1878. VII. 13.).