Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

A Mars-kutatás története II. - A 19. század

2004. április 1. 10:00

<

Két hold vagy három?

Schiaparelli
Az 1870-es évekre már egyre sokasodnak a Mars-térképek és egyéb felszíni leírások. Korábban mások is próbálkoztak a domborzatok és `vizek` elnevezésének standardizálásával, ám Giovanni Virginio Schiaparelli, a milánói Brera Obszervatórium vezetőjének 1877-es egységes leírása vált általánosan elfogadottá.

Schiaparelli keresztelte el a Mars hegyeit, kontinenseit és "tengereit", javarészt történelmi és mitológiai nevek átvételével - ám jócskán merítve földi formák neveiből és a pokol különböző megnevezéseiből is.

Asaph Hall
A Mars holdjainak felfedezése az amerikai Asaph Hall nevéhez fűződik. A szegény családból származó Hall jórészt autodidakta módon tett szert csillagászati tudásra, mégis a matematika professzora lett Washingtonban. Hall, ki csak felesége állhatatos unszolására volt hajlandó folytatni a Mars és kísérői fürkészését, 1877. augusztus 18-án jelentette be, hogy megtalálta a bolygó két holdját.
Az égitesteket a nagyhírű angol etoni középiskola természetrajz-tanárának, Henry Madannak a javaslatára Phobosznak és Deimosznak nevezte el. A két szó félelmet és menekülést jelent, s a római mitológiában - némileg következetlenül - Mars istennek Aphroditétől született gyermekeit és a Mars harci szekerét húzó lovakat is szokták így nevezni.

Talán a tudósok kollektív tudatalattija lódult meg, talán páran mások sikerében szerettek volna kicsit osztozni - de még ugyanabban a hónapban bejelentette két tudós, hogy megtalálták a Mars harmadik holdját... A New York-i Henry Draper és a washingtoni Edward Singleton Holden felfedezése persze hamar tévesnek bizonyult - az állítólagos égitest sajnos még Kepler törvényeinek sem engedelmeskedett.

Flammarion
A 19. század utolsó harmadában a Mars fizikai jellemzőit és felszíni jegyeinek leírását tovább pontosították. Charles Augustus Young, a Princeton University asztonómia-professzora 1879-ben az addigi legpontosabb eredményeket teszi közzé a Mars átmérőjéről; Edward Emerson Barnard, a kaliforniai Lick Obszervatórium munkatársa pedig rendkívül éles szemével az 1890-es években észleli a Mars krátereit - ám megfigyelésének eredményeit nem hozza nyilvánosságra.

Nicolas Camille Flammarion 1892-ben jelentette meg a Mars-kutatás történetét összefoglaló nagyszabású művének (La Planète Mars et ses Conditions d'Habitabilité, Gauthier-Villars et Fils, Paris) első, 608 oldalas kötetét. Az 1909-ben megjelent, 595 oldalas második kötet 426 rajzot és 16 térképet tartalmaz az 1860-tól 1901-ig terjedő időszakból.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

A Mars-kutatás története II. - A 19. század

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra