A Szilágy megyei Lelén, szerény jövedelmű köztisztviselői családban született . Diákként belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. 1908-tól pártmunkára függetlenítették. A háború kitörése után bevonult katonai szolgálatra, 1916-ban esett orosz hadifogságba, és a tomszki tiszti táborban fő szervezője lett a bolsevik csoportnak. Az ő elnökletével alakult meg Moszkvában 1918. március 24-én az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt magyar csoportja. Leninnel és munkatársaival való megegyezés alapján 1918. november közepe táján visszatért Magyarországra, hogy létrehozza a kommunista pártot, és előkészítse a proletárforradalmat. A szervezőmunkára - egyes adatok szerint - 200-300 ezer koronával is ellátták. A párt budapesti alapító értekezletén (1918. november 24-én) a Központi Bizottság elnökévé választották. Ő irányította a KMP és az MSZDP 1919. március 21-i fuzionálását. Bár hivatalosan csak a külügyek tartoztak Kun ügykörébe, valójában ő volt a Tanácsköztársaság nemzetközileg is elismert vezetője. Az összeomlás után, 1919. augusztus elején Ausztriába, majd innen 1920 nyarán Szovjet-Oroszországba menekült. Itt fontos politikai beosztásokat kapott párt- és állami szervekben. 1937. június végén letartoztatták, 1938. augusztus 29-én kivégezték.