Magyarországon a bányászatot a 16. század közepéig a földesúri bányaszabadságot biztosító 1492:XXX. tc. és a bányavárosok helyi privilégiumai, bányajogai szabályozták. I. Ferdinánd 1548-ban elhatározta, hogy osztrák és cseh tartományai mintájára itt is egységesíti a bányajogot a bányászati felségjog elve alapján. Az országos bányarendtartás 1550-re elkészült, de a bányavárosok csak 1573-ban járultak hozzá kihirdetéséhez, amikor I. Miksa "Magyarázatok" címen függelékként hozzácsatolta az egyes bányavárosok helyi bányajogának kivonatait. A Miksa-féle bányarendtartásból nem lett törvény, de a bányabíróságok, mint magánjogukat a gyakorlatban érvényre juttatták. Először csak az alsó-magyarországi bányavárosokban, majd fokozatosan másutt is. Erdélyben csak a 18. században vezették be. 1854-ig volt érvényben.