Az új magyar Országgyűlés második legidősebb, nagy tekintélyű képviselője, Demény Pál rosszul lett, és orvosi diplomával rendelkező kollégái (köztük a volt miniszter, Csehák Judit) nem segíthettek a sokat szenvedett, idős emberen. Demény Pál a magyar munkásmozgalom talán legnagyobb hatású, legképzettebb és ugyanakkor legtevékenyebb alakja volt a II. világháború előtt és alatt. Tényleges sikerei inkább irigységet, mint tiszteletet váltottak ki a Kommunisták Magyarország Pártja moszkvai utasításokat követő vagy a Szovjetunióban élő irányítói között. Híveit ezért egységbontó "frakciózással" vádolták, s mikor a szovjet csapatok elfoglalták Budapestet, Rákosi köre azonnal gondoskodott őrizetbe vételéről. A végrehajtó az a Péter Gábor volt, akinek biztonságáról korábban épp Demény Pál gondoskodott, nem utolsósorban ere az álnévre kiállított papírokkal. Különböző koholt vádakkal tíz évet töltött Demény Pál a Rákosi-korszak börtönében, de a Kádár-korszak sem szolgáltatott neki sokáig igazságot. Nyomorúságos körülmények közt, elfeledve élt, csak a 80-as évek második felében kezdték elismerni munkásságát, megjelenhettek emlékiratai, valamint filozófia írásai ("Zárkatársam, Spinoza"). Gyönge testtel, de teljes szellemi frissességgel vállalta el a Szocialista Párt képviselői mandátumát, ám a hirtelen, de életéhez méltó halál véget vetett munkásságának.