A halottak számát nem lehet pontosan tudni Vilnában, vagy ahogy litvánul mondják, Vilniusban. Az 1990 tavaszán népszavazás formájában önmaga függetlenségét kimondó Baltikum jogait Gorbacsov még nem ismerte el, csak később Jelcin, mint orosz elnök. 1991 januárjában polgári lakosok tízezrei eleven védőgyűrűként veszik körül a litván parlament épületét, védelmezve a kormányt a támadó katonaság ellen. Tizenegynehány halottról tudni biztosan, több száz a sebesültek száma, sokan eltűntek. Gorbacsov elhatárolja magát a történtektől, helyi túlkapásról beszél. Nem sokkal később azonban Rigában zajlik le véres incidens, legalább öt halottal, a lett belügyminisztériumot a "feketesapkások", egy 1988-ban szervezett, több tízezer tagból álló különleges kommandó, az OMON-tagjai támadják. Az OMON-egységek Gorbacsov csapatainak vallják magukat 1991 elején, akiknek az a feladtuk, hogy megküzdjenek a "nacionalisták"-kal. Az "internacionalista" kifejezés ekkoriban gyakorlatilag az utóbbi évtizedekben betelepült orosz lakosság óvatos körülírásának felel meg a balti államokban. Az észtek hagyományos nyugalmuknak köszönhetően terrorcselekmények nélkül érték el függetlenségüket.