1941 novemberében az ún. Sajkásvidéken, Csurog és Zsablya térségében egy szervezet partizánosztag működött. A partizánok január 4-én egy lakatlan tanya körül tűzpárbajt folytattak magyar karhatalmi alakulatokkal, az ütközetnek mindkét részről több halálos áldozata volt. A csendőr- és honvédcsapatokat január 5-én egységes karhatalmi vezetés alá rendelték Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagynak, a szegedi V. hadtest parancsnokának az irányításával. Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök elrendelte az egész Sajkásvidék razziaszerű átkutatását. A vezérkari főnökség 100-110 főre becsülte a partizánok létszámát, a valóságban 40-en voltak. A partizánosztagot a magyar csendőr- és határvadász-alakulatok január 5-6-án szétverték. Megkezdődött a razzia, melynek során a Zsablya községben kb. 1000 szerb ajkú, békés polgári lakost megöltek.
Január 12-én Feketehalmy-Czeydner a tényekkel ellentétben azt jelentette Szombathelyinek és Keresztes-Fischer belügyminiszternek, hogy a partizánok behúzódtak Újvidékre. Január 20-án este a karhatalmi erők körülzárták a várost, megszüntettek minden távközlési összeköttetést a külvilággal, beleértve a főispán és a polgármester telefonvonalait is. Másnap reggel megkezdődött a "tisztogatás". A várost három részre osztották, amelyeket 240 járőr kutatott át. Akinek nem találták megfelelőnek az igazolását, azt a leventeotthonban működő igazolóbizottság, majd Grassy József városparancsnok minden törvényes alap nélkül működő vésztörvényszéke elé vitték. Ez mindenkit további eljárás nélkül halálra ítélt, az elfogottakat a jeges Duna strandján kivégezték, és a holttesteket jégbe vágott lékbe taszították. A mészárlás 23-án este ért véget. A razzia során összesen 3340 embert gyilkoltak meg, 2550 szerbet, 743 zsidót, valamint más nemzetiségűeket, közöttük 11 magyart. Az áldozatok között 2102 volt férfi, 792 nő, 299 időskorú és 147 gyermek. 1942 áprilisában - többek között Bajcsy-Zsilinszky Endre és Bethlen István követelésére - Szombathelyi elrendelte a nyomozást a délvidéki események ügyében. Az újvidéki tömeggyilkosság ténye bebizonyult, de a kormányzó elrendelte, hogy a katonatisztek ellen az eljárást szüntessék be. 1943 októberében a hadi események hatására Horthy elrendelte az eljárás folytatását a katonatisztek ellen. A hadbírósági tárgyalás december 14-én kezdődött. A vádlottakat Szombathelyi utasítására nem tartóztatták le. Ezt kihasználva, Feketehalmy-Czeydner, Grassy és még egy társuk január 15-én Németországba szökött, Albrecht főherceg féltoronyi birtokán jutották át osztrák (akkor birodalmi) területre.
A Délvidékre 1944-45-ben újra bevonultak a szerbek, és több hónapos irtó hadjáratot kezdtek a relatív többséget alkotó, többnyire ártatlan magyar polgári lakosság körében: Újvidéken, Szabadkán, Zomborban és sok más magyarlakta helységben több tízezer embert gyilkoltak le, és földeltek el jeltelen tömegsírokban. Ez a megtorlás legkevesebb tízszer annyi magyart érintett, mint az 1942-es "hideg napok" áldozatainak száma. 2006-ban a szerbiai parlament elfogadta a politikai kivégzettek és üldözöttek rehabilitációjáról szóló törvényt, ennek révén megszabadulhattak a háborús bűnösség bélyegétől a délvidéki Csurog, Zsablya és Mozsor magyar lakói, akiket 1944-45-ben ártatlanul kivégeztek, illetve vagyonelkobzással sújtva örökre elüldöztek otthonukból.