A hadirokkantakról már 1875 óta érvényes törvény szerint gondoskodtak, ám az első világháború éveiben alakult Népjóléti Minisztérium kiterjesztette e szociális gondoskodást a hadiözvegyekre és hadiárvákra is. A segélyezés java részét társadalmi szervek végezték, főként a Hadirokkantak és Hadiárvák Nemzeti Szövetsége. Az általa fenntartott Hadirokkantak Otthona 200 bentlakónak biztosított teljes ellátást. Az összes hadigondozással foglalkozó társadalmi egyesületet ez a szervezet integrálta. Budapesten a hadigondozottak száma az 1920-as években több tízezer, s még 1938-ban is 7600. Pénzbeli segélyezésüket az Országos Hadigondozó Hivatal a népirodákon keresztül oldotta meg. A szegénysegélyezés hatósági rendszerében 1931-ben került sor változásra, midőn az illetőségi hely segélyezési felelősségét megszüntetve, rendelet mondta ki a tartózkodási hely ilyen értelmű kötelezettségét. A társadalmi karitász terén az 1930-as évek hoztak változást.