Az ismert római politikus és jelentős filozófus, Marcus Tullius Cicero 62 éves korában gyilkosság áldozata lesz. A római szónoklás legnagyobb mestere egész életében a köztársaság és a senatus vezető hatalmának fenntartásáért küzdött. Ez sokszor szembeállította őt a hatalom gyakorolóival. Politikai karrierjét szónoki képessége - kora első szónoka volt -, mély műveltsége és sikeres ügyvédi működése alapozta meg. Consulként 63-ban leleplezte a Catilina-összeesküvést, és elfogatta, majd elítélte a szervezkedőket. Catilina és társai a senatus hatalmának háttérbe szorításával maguk akarták az állam vezetését átvenni. Cicero 59-ben bírálta a consuli tisztséget viselő Caesar és az általa létrehozott triumvirátus politikáját (60), amely a senatus hatalmát nyirbálta meg. Ezért egy időre száműzetésbe vonult. Politikai sikereket csak Kilikia provincia igazgatásában ért el, ahol 51-50-ben helytartóként (proconsul) működött. Caesar halála után (44) abban reménykedett, hogy visszaállítják a köztársasági alkotmányt. Szövetségre lépett Octavianusszal, Caesar unokaöccsével, és a senatusszal együtt szembefordult Marcus Antoniusszal. Octavianus és Marcus Antonius kiegyezése után Cicero - a többi köztársaságpárti politikus sorsához hasonlóan - az üldözöttek listájára került. Menekülni próbált, de Antonius parancsára, aki ellen 44-ben, híres filippikájában (szónoklatában) élesen kirohant, meggyilkolták. Cicero irodalmi-filozófiai munkássága is politikai kudarcának talaján jött létre. Kiemelkedő jelentősége abban állt, hogy a görög filozófiát elterjesztette Rómában, és azt a "Res publica" római hagyományaival ötvözte. Kereste a módját, hogy a szónoklást és a filozófiát összekapcsolja és az állam szolgálatába állítsa, ahol az ellenőrző szerepet a filozófiának szánta.