A szerb ortodox egyház feje, Arsenije Cernojević (peci) pátriárka 1689. november elején a császári kézre került Üszküben (Skopje) hódolt meg híveivel együtt Aeneas Silvius Piccolomini császári altábornagy előtt, és elismerte I. Lipótot uralkodójául. Ezzel a jelképes aktussal vette kezdetét az az eseménysorozat, amely a szerbek egy jelentős csoportjának Magyarországra telepedésével és némileg kiváltságolt státuszba kerülésével végződött. Ennek első állomása az uralkodó 1690. augusztus 21-én kelt diplomája, amely a szerbek számára a magyar korona fennhatósága alatt széles körű egyházi és kormányzati autonómiát biztosított korábbi lakóhelyükön. Amikor Fazil Musztafa nagyvezír 1690. évi ellentámadása következményeként a császári hadvezetés korábbi foglalásai - Belgrádot is beleérve - újra török kézre kerültek, a balkáni felkelésben részt vett szerb csoportok - Cernojević pátriárka vezetésével - Magyarországra menekültek. I. Lipót 1691. augusztus 20-án újabb diplomát bocsátott ki, amelyben - a megváltozott helyzetnek megfelelően - már nem szólt autonóm területről, de ígéretet tett a szerbeknek, hogy Magyarországon is saját egyházi és világi vezetőik irányításával élhetnek. Arsenije Černojevićnek ily módon sikerült kivonnia a görög-keleti szerbeket a római katolikus egyház térítési kísérleteinek hatóköréből.