1411 novemberében Zsigmond hadat indított Velence ellen a dalmát városok visszaszerzéséért. A háborús költségek előteremtéséhez a zálogosítás jól bevált módszeréhez folyamodott: 1412. november 8-án Zágrábban 37 ezer schock cseh garasért (ami 88 800 forintot ért) elzálogosította II. Ulászló lengyel királynak a szepességi Lubló várát és városát. Podolin és Gnézda városát, valamint 13 szepesi várost - pontosabban `szabad falut` -, köztük Iglót, Szepesszombatot, Poprádot minden tartozékukkal, jövedelmeikkel együtt. A lengyel koronához került városokat közel négy évszázaddal később, 1772-ben Mária Terézia csatolta vissza Magyarországhoz. `Zálogként` tulajdonképpen kedvező jogállással rendelkeztek: önkormányzatuk, közigazgatásuk nem változott, önálló bíráskodásuk élén a tartományi ispán állt. A lengyel király érdekeit a Lublón székelő helytartó, a sztároszta képviselte. Területük nem tartozott egyik lengyel megye fennhatósága alá sem, ellenben fennmaradt a magyar koronához fűződő közjogi viszonyuk.