Kirobbant a New York-i tőzsdekrach, és ezzel kezdetét vette a világgazdaság eddigi legnagyobb válsága. 1929. október 24-én csütörtökön ("fekete csütörtök") 11 órakor példátlan méretű eladási láz tört ki, délre 12 millió részvénytől szabadultak meg tulajdonosaik. A betéttulajdonosok a bankok csődjétől félve, betéteiket tömegesen akarták kivenni a bankokból. Ennek következtében a bankok fizetésképtelenné váltak. Az Egyesült Államokban, 1931-ben 2290 bank jelentett csődöt. Ez megrázta Európát is, mivel legnagyobb hitelezője az Egyesült Államok volt. A beruházások elmaradása maga után vonta a termelés csökkentését és a nagy arányú munkanélküliséget. (1932-ben a világ termelése 40%-kal csökkent.) Magyarországon a nemzetgazdaság egészének válsága a bécsi Creditanstalt 1931. május 11-én bekövetkezett fizetésképtelenségének bejelentésétől vált súlyossá. A pénzügyi válság hatására - 1931 tavaszától-nyarától - a külföldi hitelezők minden felmondható hitelt azonnal visszavontak. A Magyar Nemzeti Bank 1931. május 1. és július 13. között 200 millió pengő aranyat és devizát fizetett ki, ami meghaladta az április végi érc- és devizakészlet értékét. A pénzügyi összeomlás elkerülésére a kormány 1931. július 17-én bankzárlatot rendelt el, és ezzel egyidejűleg az állami intézkedések egész sorát léptették életbe (maximálták a kivehető betétösszegeket, bevezették a kötött devizagazdálkodást, befagyasztották a külföldre szóló fizetéseket stb.). Magyarországot a válság, mint agrár-ipari országot nagyon súlyosan érintette. A mezőgazdaság és ennek következtében a parasztság helyzete szinte katasztrofálissá vált. Az ipari termelés a válság mélypontján 24%-kal maradt el a válság előtt csúcshoz -1929-hez - képest, és ez 200 ezres, több mint 30%-os munkanélküliséget eredményezett. A tisztviselőket és az értelmiséget a fizetések csökkenése mellett a létszámcsökkentés érintette súlyosan. Az ipari munkásság helyzetét mindenekelőtt a munkanélküliség nagy arányú növekedése jellemezte.