Nagy Imre beszéde "Pontosan 9 órakor a Parlament erkélyére lépett a fiatalok küldötte, aki meghallgatást kért a körülbelül kétszázezernyi tömegtől. Majd átadta a szót Nagy Imre elvtársnak. (Óriási taps.) Elvtársak! - kezdte beszédét Nagy Imre elvtárs. Szeretett barátaim! Hívásukra megjelentem, szeretettel üdvözlöm valamennyiüket, minden nagyrabecsülésem a magyar ifjúságé, amely elő kívánja segíteni a nehézségek leküzdését és a szocialista demokrácia kifejlesztését. (Óriási taps, zajongás.) Barátaim! Szólni akarok. A lelkesedésnek és a tettvágynak párosulnia kell a józansággal, igazsággal, meggondolással és felelősséggel, mert ha nem, akkor ez kockára teheti az ügyet, amelyért ma összejöttünk. A kibontakozás lehetősége a párton belüli tárgyalás és tisztázás útján a párt Központi Vezetőségében útban van. Éppen ezért a magyar ifjúságnak tudnia kell ezt. Barátaim! Mindennél fontosabb, hogy nyugalmatokat megőrizzétek. Ez a feltétele mindennek. Erről a magyar ifjúság most józanságával és felelősségérzetével tehet bizonyságot és kell is tennie. A magyar ifjúságnak a népi demokráciánk mellett, a szocializmus igaz ügye mellett a helye, azok mellett, akik a nép, a haza, a szocializmus igaz ügyét, de a magyar ifjúság ügyét is méltóképpen képviselni tudják és annak bátor szószólói. A magyar ifjúság bízhat és bízzon bennünk, de akkor hallgasson is ránk, mint fiúk hallgatnak az apákra, akikkel egy család. Kibontakozó demokratizmusunk lehetővé teszi, hogy az ifjúság a hazai és nemzetközi események kapcsán felelősségérzettel véleményt nyilvánítson. Ne hagyja a magyar ifjúság, hogy soraiban a demagóg uszítás elharapodzzék, ettől a magyar ifjúságnak, az egyetemi ifjúságnak el kell határolni magát. Az egyetemi ifjúságnak jogos követelései vagy sérelmei meghallgatásra találnak, azok megtárgyalásra kerülnek. [...] A mi erőnk a demokratizmus, az alkotmányos rend és a fegyelem, a legszélesebb hazafias demokratikus erők egysége. Barátaim! Ezen az úton előre akarunk és előre is tudunk menni. A Központi Vezetőség a közeli napokban meghozza idevonatkozó messzemenő határozatait, meghozza döntését, amelyek majd alapot teremtenek. [...] A kormány nem késlekedik a kibontakozásra kerülő döntéseiben. [...] Azt hiszem, eddig még szavamban nem csalódtatok. Amikor azt mondom, hogy a kormány sem késlekedik, akkor higyjétek el, hogy ez így is van. Bízom abban, és nektek és bízni kell abban, hogy a parlamentnek sikerül elhárítania az akadályokat, előrehaladásunk valósággá válik. Éljen a párt, a párt megújhodása! Éljen a népköztársaság! Bízunk abban, hogy a fegyelem, a rend terén is példát mutató kommunistákhoz, magyar hazafiakhoz méltóan viselkedtek. Most pedig, kérlek benneteket, hallgassatok szavamra, rendben és fegyelmezetten vegyünk búcsút egymástól. Kedves barátaim, fegyelmezettségre hívlak fel, nyugodtan bízva a jövőben, távozzatok a legközelebbi viszontlátásig. Töltsön el benneteket a hit, és olyan hit a jövőben, ami engem is eltölt, és olyan hidegvér és józanság, amire ma mindenkinek szüksége van - mondotta befejezésül." (Szabad Nép, 1956. október 24.)