A gazdasági válság idején a paraszti kis- és középbirtokosok tömegesen adósodtak el. Nagy részüket az elárverezés veszélye fenyegette. Ennek meggátlására a Gömbös-kormány gazdavédő intézkedéseket hozott, amelyek a gazdaadósságokat hivatottak rendezni. Ezek sorából is kiemelkedett az 1933. évi kormányrendelet a `gazdatartozások fizetésének újabb szabályozásáról`. Eszerint birtokuk védetté nyilvánítását azok kérhették, akiknek terhe a tiszta jövedelem tizenötszörösét meghaladta. Csökkentették a kamatterheket. Az ebből eredő különbözetet a hitelintézeteknek az állam megtérítette. Különösen védte az állam a 10 holdon aluli, illetve a 100 korona tiszta jövedelmet el nem érő ingatlannal rendelkező paraszti birtokosokat. Az ő tartozásaik egy részét az államkincstár vállalta magára. 1935-ben lejárt a rendelet. Helyében a 10 000/1935. ME. számú rendelet lép, amely megtartja a parasztbirtok kedvezményeit, de kedvezményeket nyújt már a nagybirtokosoknak is (moratórium kamat- és tőketörlesztési részletek fizetésére). A birtokvédelem körét 1939-ben szűkítik (6500/1935. sz. kormányrendelet). Most már csak a 10 kataszteri holdnál kisebb birtokokat védik, s azokat, amelyeknek jelzálogos terhe nem haladja meg a kataszteri tiszta jövedelem hússzorosát. Megszűnik az 500 kat. holdon felüli birtokok védettsége is.