55 évvel ezelőtt Németország keleti és nyugati részre szakadt

2004. október 8. 12:06

Egy hónappal korábban, 1949. szeptember 7-én a nyugatnémet Bundestag és Bundesrat megtartotta alakuló ülését, és szeptember 20-án Konrad Adenauer vezetésével megalakult a nyugatnémet kormány. Másnap hivatalosan értesítették az amerikai-brit-francia összetételű Szövetséges Főbiztosságot a Német Szövetségi Köztársaság megalakulásáról.

A második világháború utolsó hónapjaiban, 1945. február 4-11. között Jaltában értekeztek az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió legmagasabb vezetői. A találkozó napirendjén egyebek között a háború győztes befejezése utáni megszállási politika kérdései szerepeltek, beleértve Németország demilitarizálását és demokratizálását. Határozatok születtek a németországi megszállási övezetekről, a megszálló hatalmak haderőinek főparancsnokaiból összeálló ellenőrző szerv létrehozásáról. Eldöntötték, hogy a német főváros, Berlin a keleti (szovjet) megszállási övezethez fog tartozni, de sajátos igazgatási és ellenőrzési rendszerrel, amely a megszálló hatalmakra épül. Rögzítették azt az elvet, hogy győzelmük után megőrzik Németország állami egységét. Biztosítékokat helyeztek kilátásba továbbá arra, hogy Németország soha többé ne legyen képes a világbéke megbontására.

1945. május 8-án Berlinben aláírták a német fegyveres erők feltétel nélküli kapitulációjáról szóló okmányt, majd június 5-én a Németország vereségéről szóló nyilatkozatot, amely egyszersmind vele szemben a legfelső hatalmat az Amerikai Egyesült Államokra, Angliára, Franciaországra és a Szovjetunióra ruházta. A következő napon rögzítették a négy megszállási övezetet és elhatározták az Ellenőrző Tanács felállítását.

Potsdamban a három nagyhatalom vezetőinek 1945. július 17.-augusztus 2. között megtartott értekezletén Németország háború utáni berendezkedésének problémái és ezek megoldásának demokratikus programja volt a középpontban. Körvonalazódott, hogy az egységes és demokratikus Németországgal egy "össznémet demokratikus kormány" létrehozása után megkötik a békeszerződést, egyebek között a német, valamint a bolgár, a finn, a magyar, az olasz és a román békeszerződés előkészítésére, illetve kidolgozására életre hívták az amerikai-angol-francia-szovjet külügyminiszteri tanácsot.

A testület munkáját szinte a kezdetektől viták jellemezték, a nyugati hatalmak és a "szocialista tábor" ellentéteinek éleződésével azonban az ülésekre mindinkább rányomta bélyegét a hidegháborús szembenállás.

Washington és London 1946. december 2-án megállapodást kötött a brit és az amerikai megszállási övezet gazdasági egyesítéséről, az úgynevezett "Bizónia" létrehozásáról. Ez 1948-tól "Trizónia" lett, amikor csatlakozott hozzá a francia megszállási övezet.

A szovjetek 1948. április elsején ellenőrző-átbocsátó pontokat létesítettek a Berlin-Helmstedt autópályán és két vasútvonalon (Marienbornban és Nowawesben), Moszkva szerint azért, hogy megakadályozzák Berlin gazdaságának kifosztását, értékes berendezéseinek elhurcolását, nyersanyagok és más értékek kicsempészését, valamint üzérek, diverzánsok átutazását a nyugati övezetekből Berlinbe. A nyugatiak, akik merőben másképp vélekedtek, egy berlini "légihíd" megszervezésével válaszoltak, egyébként minden kereskedelmi és gazdasági összeköttetést megszakítottak a nyugati övezetek és a szovjet övezet között, ahonnan előbbiek az élelmiszerek, tüzelőanyagok és nyersanyagok zömét kapták.

1949 januárjában szovjet kezdeményezésre létrejött a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST), 1949. április 4-én Washingtonban aláírták a NATO-t életre hívó Észak-atlanti Szerződést, 1949. június 20-án "lehúzta a redőnyt" a négyhatalmi külügyminiszteri tanács.

Megszakadt, majd felújított tárgyalások eredményeként 1949. május 4-én fontos megállapodás született New Yorkban: érvénytelenítették a Berlinnel kapcsolatos szállítási, kereskedelmi és postai korlátozásokat, a nyugati és keleti övezetek közötti érintkezés is helyreállt. Május 23-án azonban hatályba lépett a nyugatnémet alkotmány, négy hónap múlva pedig politikai és nemzetközi jogi realitásként megjelent a Német Szövetségi Köztársaság.

Kelet-Németországban a várható fejleményekre való felkészülés 1947 végén kezdődött, amikor "harc az egységért és az igazságos békéért" jelszóval megalakult a Népi Kongresszus. Ennek 1948. márciusi tanácskozásán megválasztották a négyszáz tagú Néptanácsot, mint "az egységért és a békéért küzdő hazafias erők" vezető szervét, az 1949. májusi tanácskozáson pedig elfogadták "a demokratikus német állam" alkotmányának tervezetét, amely aztán az NDK alkotmánya lett.

1949. október 7-én a Népi Kamara szentesítette az alkotmányt, Otto Grotewohlt, a kamara legnagyobb frakciójának (Német Szocialista Egységpárt) képviselőjét bízta meg kormányalakítással, az NDK első elnöke Wilhelm Pieck lett. Október 11-én a szovjet kormány átadta az új keletnémet kormánynak a szovjet katonai igazgatás által addig betöltött funkciókat.

(Panoráma - Pirityi Sándor)