Adolf Hitler a Genfben ülésező, a Népszövetség által szervezett leszerelési konferenciát meghiúsultnak nyilvánítja, hogy békés szándékainak hangoztatása mellett kiléphessen a Népszövetségből és hozzáfoghasson Németország felfegyverzéséhez. Hatalomra jutása után Hitler a külföld felé békés szándékait hangoztatta és a weimari időszak külpolitikájának folytatását ígérte. A hadsereg parancsnokai előtt azonban Hitler már 1933. február 3-án megfogalmazta valódi céljait. Belpolitikájában Hitler az egységesítés kiteljesítésére, a pacifizmus, a marxizmus és a demokrácia megsemmisítésére, és az ifjúság harci elszántságának fokozására törekszik. Külpolitika jelszavai a versailles-i szerződés elleni harcot és terjeszkedő telepítési politikát népszerűsítik. Ezúton kívánja a munkanélküliek nagy számát csökkenteni, s Németország hatalmát növelni. E politika előfeltételét a fokozott fegyverkezés és a hadkötelezettség újbóli bevezetése jelentette. Külföldön a nemzetiszocializmust eleinte nem veszik komolyan, csupán átmeneti jelenségnek tekintik. Csak a fasiszta Benito Mussolini emel szót mellette. A Népszövetségből történő kilépés azonban mindenekelőtt Franciaország bizalmatlanságát váltja ki, és Hitler külpolitikai elszigetelődéséhez, valamint a Szovjetuniónak a Népszövetségbe való felvételéhez (1934. IX. 18.).