A Cádiztól délre, Spanyolország délnyugati partvidékén fekvő Trafalgar előtti tengeri csatában a brit flotta, Horatio Nelson admirális vezetésével döntő győzelmet arat a francia-spanyol Armada felett. A harmadik koalíciós háborúban kivívott brit tengeri győzelem biztosítja Nagy-Britannia uralmát a világtengereken. Lord Nelson, akinek bátorságán és taktikai érzékén múlt a győzelem, elesik a harcban zászlóshajója, a Victory fedélzetén. A britek 27 hajójával a francia-spanyol flotta 33 egysége áll szemben. A franciáknak és spanyoloknak összesen 2800, az angoloknak 429 halottjuk van. A brit flotta 20 hajót zsákmányol, ám az ütközet utáni esti vihar ezek legnagyobb részét megsemmisíti. A tengeri csata dél körül kezdődött: 12,25-kor Nelson zászlóshajója, a Victory áttörte az ellenséges vonalakat és tüzet nyitott rájuk. A csata napján kedvezőtlen széljárás volt. Az igen gyenge nyugati szél miatt a francia tengernagyi kar úgy döntött, hogy visszatér Cádiz kikötőjébe. A fordulási manőverek azonban összezilálták a spanyolok és franciák csatarendjét, ezt használták ki a britek a sikeres támadásra. Nelson támadása két szakaszban bontakozott ki a széles vonalban felsorakozó ellenséges hajók ellen. A szél alatti oldalt Archibald Collingwood admirális, a szél felőlit maga Nelson vezényelte. A trafalgari tengeri győzelem joggal növelte tovább Nelsonnak az abukiri tengeri csatában (1798. VIII. 1.) szerzett dicsőségét és népszerűségét. Nelson diadalának emlékét ma szobor és az egyik legismertebb tér őrzi Londonban.