Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés is kénytelen foglalkozni azzal a problémával, ami már XVI. Lajos pénzügyminisztereinek is sok fejtörést okozott: az állam eladósodásával. A költségvetési deficit kiegyenlítése érdekében a Nemzetgyűlés úgy dönt, hogy államosítja az egyházi birtokokat, melyek egyúttal a nagy mennyiségben kibocsátott papírpénz fedezetéül szolgál. Ezeknek a gazdasági és politikai döntéseknek nemcsak az államadósság megszüntetése a célja, hanem a papság gyengítése és azok körének bővítése is, akik pénztulajdonosokként a forradalom folytatásában anyagilag is érdekeltek. Az assignatáknak nevezett értékpapírok tulajdonképpen egyházi birtokokra, koronauradalmakra, és nemesi emigránsok vagyonára kibocsátott kamatozó államkötvények. Először 400 millió livre értékben dobnak assignatákat a piacra. A forradalom előrehaladtával azonban a kibocsátott papírpénz névértéke eléri a 46 milliárdot. A gyors pénzkibocsátás feltartóztathatatlan inflációt von maga után, ami leginkább a kispolgárokat és a vagyontalan rétegeket sújtja.