Martell Károly, aki az arabok fölött 732-ben aratott győzelmével és a bajuvárok, alamannok, frízek és a szászok leigázásával megteremtette a Karolingok uralmának alapját a Frank Birodalomban, kb. 53 éves korában meghal. Azokból a hatalmai harcokból, melyek II. (Középső) Pippin Karoling-majordomus halála után - aki anélkül, hogy különleges hivatallal rendelkezett volna, kezében tartotta a Frank Birodalom kormányrúdját - 714-ben fellángoltak, 719 körül Martell Károly, Pippin házasságon kívül született fia került ki győztesen. Amikor Martell Károly átvette a hatalmat, nehéz bel- és külpolitikai problémákkal kellett megküzdenie. 720-tól kezdve az arabok Hispániából be-betörtek Galliába (721). A Dél-Franciaországot birtokló Aquitániai Eudo hercegnek szövetkeznie kellett Martell Károllyal, egykori ellenfelével, hogy vissza tudják verni az arabokat. 732-ben Tours és Poitiers között került sor a döntő csatára a frankok és az arabok között. Heves ütközetekben győztek a longobárd csapatoktól is támogatott frankok, az arabok pedig visszavonultak Hispániába. E győzelem után, mely véget vetett az arabok nyugati előrenyomulásának, Martell Károlyt a Nyugat megmentőjeként ünnepelték. Ezzel azonban a belső problémákat még nem oldotta meg. A Frank Birodalom egyes törzsei rendre lázadásokkal kísérleteztek Károly uralma ellen, aki keménységéről és érvényesülő képességéről volt híres. A bajuvárok, alemannok, frízek és szászok elleni sikeres ütközetek megerősítették Martell Károly uralmát. Miután 737-ben meghalt IV. Theuderich Meroving-király, akinek már csak névleges hatalma volt, Károly egyeduralkodó lett a Frank Birodalomban anélkül, hogy királyt emelt volna maga fölé. Azzal párhuzamosan, hogy Károly uralmát megerősítette a Frank Birodalomban, a hit terjesztésére törekedett. Főként Bonifác püspököt támogatta, aki Thüringiában, Frízföldön és Hessenben tevékenykedett. Martell Károly - annak ellenére, hogy a valláshoz szoros kötelékek fűzték - a kolostoroktól és az egyháztól elvette tulajdonaikat, hogy a törzsi vezérekkel folytatott harcok költségét fedezze, és vazallusait kielégítse. A pápához való viszonya tisztázatlan maradt. Bár III. Gergely pápa 739-740-ben Martell Károlyt hívta segítségül a longobárdok ellen és a "Patricius Romanus" (a rómaiak védelmezője) címet adtak neki, Károly kerülte a beavatkozást - arra a fegyveres segítségre gondolva, melyet a longobárdoktól kapott a mórok ellen. Nem sokkal halála előtt Martell Károly felosztotta a frankok birodalmát fiai között.