Spanyolország és az Egyesült Államok egyezményt köt: Spanyolország tíz évre katonai támaszpontokat ad bérbe az Egyesült Államoknak és ennek fejében egymilliárd dolláros gazdasági segítséget kap. Az egyezménnyel az Egyesült Államok, megtöri Spanyolország külpolitikai elszigeteltségét, amely a második világháború után Spanyolország fasiszta kormányzati formája miatt következet be; az Egyesült Államok úgy hiszi, a hidegháború korában nem mondhat le arról, hogy katonai támaszpontokat ne létesítsen a nem kommunista Spanyolországban.
Francisco Franco tábornok a spanyol polgárháborúban aratott győzelem óta (1939. IV. 1.) diktatórikus hatalmát a katonaságra, a Falange egységpártjára és a katolikus egyházzal való érdekszövetségre építette. Spanyolországban nincs általános választójog, nincs többpártrendszer, nincs hatalommegosztás, nincs szólás-, gyülekezési és egyesülési szabadság. Franco centralisztikusan kormányoz; Katalónia, a Baszkföld és Galícia elvesztette korábban élvezett vagy beígért autonómiáját, a regionalista törekvéseket üldözik. Franco letöri a politikájával szembeni ellenállást, amelynek első pregnáns megnyilvánulásai 1951-ben katalóniai és baszkföldi sztrájkok voltak; az ellenállás letörésére beveti a Guardia civilt és a hadsereget.
A népesség szociális helyzete a polgárháború óta jelentős mértékben romlott: Spanyolország nemzeti jövedelme 1949-ben alacsonyabb volt, mint 1900-ban.