Émile Zola francia író, a naturalista regény fő képviselője 62 éves korában meghal Párizsban. Fő művében, a 20 kötetes `Rougon-Macquart` - Egy család természetrajza és társadalmi krónikája a második császárság idején` című regényciklusban - a természettudomány eredményeire támaszkodva - az 1852-1870-ig terjedő korszak pontos pszichológiai és társadalomkritikai ábrázolására törekszik. `Naturalista` felfogásának megfelelően Zola az embert az öröklés, a környezet és a történelmi helyzet termékének tekinti. Az író feladata tehát ezeket az összefüggéseket hűen ábrázolni.
A naturalista szerzők számára, akik gyakran szociálforradalmi eszméket képviselnek, a nagyváros és az ipari munkáslét leírása igen fontos téma és mondanivaló. Hogy a valóságot a legpontosabban tükrözhessék, a hétköznapok semleges részleteire irányítják a figyelmet, és a köznyelvet használják. A leírások a riportra jellemző vonásokat mutatják és sokszor dokumentumfilmszerűek. A naturalista dráma központjában a személyek állnak, a cselekvés csak eszköz jellemük megvilágításához.