A valmyi ütközetben, amely a szövetséges intervenciós haderő és a francia, többségében önkéntesekből álló csapatok között folyik, a francia forradalmi sereg először veri vissza a poroszok és osztrákok támadását.
A tüzérségi párbaj a franciák enyhe fölényével végződik, így a poroszok - a francia hadsereg vezetőivel folytatott tárgyalások után - visszavonulnak.
Az első koalíciós háborúban (1792. IV. 20.) a francia hadsereg vereségei folytán már szabad volt az út Párizsba, amikor a forradalom első győzelmét aratta. Természetesen inkább erkölcsi és pszichológiai, semmint stratégiai győzelemről van szó. Az önkéntes hadsereg, amely a hazáért és a forradalom vívmányaiért harcol, helytáll az Európa legjobbjának tartott, de ezt a katonai erényt a vakfegyelemnek, az állandó gyakorlatozásnak, a "drill"-nek köszönő, lelkesedés, eszmei hajtóerő nélkül, csupán parancsra harcoló porosz hadsereggel szemben.
A német költő, Johann Wolfgang Goethe, aki a szász-weimari herceg kísértében vesz részt az intervenciós sereg hadjáratában, a porosz tiszteknek így fogalmazza meg a valmyi ütközet jelentőségét: "Itt és most új korszak kezdődött a világtörténelemben, és ti elmondhatjátok, hogy jelen voltatok."