II. Roger normann herceg 1130. szeptember 27-én, II. Anacletus pápával Szicília királyává nevezteti ki magát. Miután apja, I. Roger 1061-ben megalapozta a normannok uralmát Szicíliában, II. Roger 1127-től Apulia és Calabria meghódításával további területeket szerzett.
II. Roger szicíliai királyként való elismerése a pápai címért dúló viszályok eredménye. 1130 februárjában II. Anacletust és II. Incét egyaránt pápává választották. Ince III. Lothár német királynál lelt támogatásra, ezért Anacletusnak a normannokat kellett megnyernie, ha meg akarta tartani Péter trónját.
Az 1095-ben született II. Roger 1105-ben lett apja utóda, aki 1058 körül érkezett Normandiából Dél-Itáliába, s 1101-ben elnyerte a Szicília grófja címet.
A kettős pápaválasztások hátterében itt is világi hatalmasságok viszálya állt.